Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - I. közl. 1

14 BAUMGARTEN' FKRENCZ. okiratok nem bizonyítják a zárai Névtelen igazmondását, néni bizonyítják, hogy árulás történt, mindössze csak annyit mutatnak, hogy Velencze barátságos összeköttetésben volt a bosnya bánnal. 1.346 febr. 13-án a velenczei tanács elhatározta, hogy két szerzetest küld a bosnya bánhoz, hogy köszönetet mondjanak jóakaratáért és nyerjék meg barátságát Velencze számára.Febr. 22-én egy harmadik követet küldenek hozzá, meghagyva a követnek, hogy mindenben Peregrinus — a bosnya franciskánus generális — utasításaihoz szabja magát.2

) Április 8-án a bán követe Velenczében járt. A tanács elhatározta, hogy a bánnak 1000 aranyat érő, követének pedig Peregrinussal való előzetes megbeszélés után - 100 aranyat érő ajándékot ad.3

) A bán tudatta Velenczével, mikép vélekedik a király szándékáról4

) és tanácsolta, hogy Velencze követeket küldjön Lajoshoz béketárgyalások megkezdése czéljából. Velencze kész volt »testvére és legkedvesebb barátja« tanácsát megfogadni, Peregrinusnak pedig jó szolgálataiért 100 aranyat érő ajándékot adott.5

) Apr. 19-én megengedte a tanács, hogy az említett 100 aranyon felül még 50 aranyat érő ajándék adassék a bosnya bán követének.6) Apr. 19-én megengedik Sebenico városának, hogy ajándékot küldjön a bánnak és a traùi grófnak, és hogy Illés traùi kanonokot követségbe küldje a bánhoz.7) Velencze megijedt a magyar király készülődésének hírére s kész volt most megfogadni a bosnya bán tanácsát; ezért jun. 19-én elhatározta, hogy a békekötés fejében, melynek értelme szerint Lajos bántatlanúl meghagyja Velenczét dalmát birtokaiban, 100,000 aranyat fog felajánlani a királynak ; a bánnak és báróknak pedig 20,000-et, hogy a békekötés érdekében munkálkodjanak és rábeszéljék a királyt, hogy vonuljon vissza seregével.8) Lajos tudvalevőleg nem fogadta el a signoria békeajánlatát, hanem szembeszállt a velenczei sereggel. Julius elsején történt a döntő csata ; jul 4-én Velencze megdicséri hadvezéreit ') Mon. Slav. II. 526. -) Mon. Slav. П. 536. '•>) Mon. Slav. II. 551. ') Quod sentiebat de intentione regis Hungáriáé. s) Mon. Slav. II. 555. «) Mon. Slav. II. 557. ') Mon. Slav. II. 574. 8) Mon. Slav. II. 580. — Anjoukori dipl. Emi. II. 168. 1. Arról, hogy a velenczeiek készek voltak 120,000 aranyat a bánok megvesztegetésére fordítani, mint azt Domanovszky és Yértesy (Századok, 1900. 917. 1.) állítják, sem ezen okiratban, sem Caroldonál szó sincs.