Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Szent István megkoronázása 869
872 KARÁCSONYI JÁNOS. pedig Szent István 1038 aug. ló-én uralkodásának 37-ik évét számlálta, akkor 1001-nél előbb nem koronázhatták meg. Lássuk a negyedik bizonyítékot. Hartvik eredeti művében az áll, hogy Szent István, atyja halála után az ötödik esztendőben koronáztatott meg. Szent István atyja 997 elején halt el; így a halála után eső ötödik esztendő csak 1001 február vagy márczius havában kezdődött. Hartvik tehát szintén azt bizonyítja, hogy a koronázás 1001-ben ment végbe. Nem ellenkezik Hartvikkal az ő művének első kibővítője, a székesfehérvári egyház papja sem, mint eddig gondoltuk. Mert mit mond Hartvik eredeti műve? »Quinto post patris obitum anno . . . benedictionis apostolicae literis allatis . . . Stephanus rex appellatur et unctione chrismali perunctus diademate regalis dignitatis feliciter coronatur.«x) Ez tehát, az előzményekről semmit sem szólva, a fölkenést és koronázást teszi István atyja halála után az ötödik esztendőre. Az első kibővítő pedig mit ír? »Quarto post patris obituni anno . .. Ascricum praesuleni ... ad limina sanctorum apostoloruni misit.«2) Itt, mint látjuk, Ascrik küldetése, nem pedig a koronázás van a Szent István atyja halálát követő negyedik évre téve. Már pedig egy követség elindulása és az ő küldetésének eredménye közt nagy idő telhetik el még mai nap is. Ha tehát G-yécse fejedelem, Szent István atyja — hogy valami időt mondjunk —· pl. 997 február 15-én halt meg, Ascrik pedig az 1000-ik év őszén, vagy 1001 január-havában indult útnak, akkor helyesen tette a kibővítő az ő küldetését a negyedik évre; de Hartvik is helyesen tette e küldetés eredményét, a fölkenést és koronázást, az ötödik évre Gyécse fejedelem halála után. Az ötödik bizonyítékot a zágrábi és váradi krónikában találjuk. Ezek készítőjének kezében biztos adat volt Szent István 1001-iki megkoronázásáról. Mert ő kiindulva Szent István bővített legendáinak azon hibás kéziratából, mely a király halálát 1034-re teszi, Szent István uralkodása kezdetének ») Hist. Hung. Fontes Dom. I. 17—18. 2) U. ο. 44.
