Századok – 1901

Tárcza - Vegyes közlések - Historia vitae magistra (Orvostörténelmi társulat) 853 - Német történelmi intézet 853

TÁRCZA. 853 — HISTÓRIA VITAE MAGISTRA. A történelem ma már minden téren kezdi kivívni a maga jogait. A történelmi felfogás lép előtérbe a tudományok oly ágainál is, melyek a maguk exaktságában, realitásukban, a múlttal vajmi keveset törődtek eddig. Említettük a minap, hogy a német természettudósok és orvosok hamburgi gyűlésén, mely a mult szeptember-hóban valóságos nemzetközi congressussá válva folyt le, egy orvostörténelmi társulat létesítése is szóba kerül.1

) Még nem tudjuk, minő eredményre jutott a gyűlés e pontra nézve. Győry Tibor tagtársunk, ki ott a magyar közoktatásügyi kormány megbízásából vett részt az orvostörténeti szakosztály tanácskozásaiban, minden bizonynyal bennünket is tájékoztatni fog saját szakosztálya működéséről s a tervezett történelmi társulat ügyének állásáról ; de addig is, nem tartjuk érdektelennek feljegyezni azokat a szép szavakat, melyeket a congressus első közös ülésén Voller hamburgi professor az ülést megnyitó beszédében — rövid visszapillantást vetve a német természettudósok és orvosok összejöveteleinek történetére — hangoztatott : »Nem volna méltó a természettudóshoz — mondá — hogy mellét verje érte, mennyire vitte a tudomány napjainkban! És nem volna méltó hozzá, ha lenézné mindazt, a mi volt. Mert mai tudásunk elődeink vállán áll, épen úgy, mint a jövő munkássága és eredményei a mai nemzedékén.« Hasonló szellemű és történeti hátterű beszédeket mondtak utána mások is, mintegy áthatva attól a felfogástól, mely minden haladás és egészséges fejlődés egyik elemét a múltnak ismeretében keresi. — A NÉMET TÖRTÉNELMI INTÉZET ügyében, azon sorokkal kapcsolatosan, melyeket e füzetünk történetirodalmi rovata alatt (olv. föntebb 821. 1.) a németországi nuntiaturák legújabb kötetéről szóló ismertetésünkhöz az intézet jelenlegi szervezete ellen irányuló mozgalomra vonatkozólag mintegy függelékül csatoltunk, pótlólag még a következőket közölhetjük röviden : A müncheni Allgemeine Zeitung mellékletének egyik utóbbi számában Finke Henrik tollából újabb czikkely jelent meg a történelmi intézetekről. Pinke e czikkelyben az általunk is ismertetett mozgalmat tárgyalja és saját nézeteit is elmondja az intézet reformálására nézve. Megjegyzendő, hogy Finke egy német birodalmi intézet alakítását nem tartja okvetetlen szükségesnek, illetőleg azt hiszi, hogy annak létesítése nem fölöttébb sürgős. Nézeteit az intézet reformálásáról három pontban foglalja össze. 1. Az intézet élére egy tudományos tekintélylyel bíró egyéniség állítandó, ki a fősúlyt nem arra fektetné, hogy az intézet mennél több kötetet bocsásson közre, hanem a ki első sorban inkább másoknak, főleg az intézet *) Olv. Századok, 1901. 063. 1.