Századok – 1901

Tárcza - Vegyes közlések - Hunyad-megyei történelmi és régészeti társulat 78

78 l'ARCZA. A felszabadítás teljes, ha a rabszolga minden föltétel mellőzésével akár nyomban, akár bizonyos idő multával szabadult fel. Azonban számos eset volt olyan, hogy a rabszolga személyére nézve szabad lőn ugyan, de köteles valamely egyháznak időnkint valamivel adózni, vagy bizonyos szolgálatot teljesíteni. Az ilyeneket — mondá az értekező — torlök-nak nevezte a magyar középkor. Ezek adományaiból és szolgálattételeiből érdekes képet lehet rajzolni. így pl. adnak havonkint egy rőfös gyertyát, minden évben egy kétéves tinót, kenyeret és öt veder sört ; járnak követségbe, harangoznak, a kórházban szolgálnak, oltári ruhákat és asztalnemüket mosnak, mint egyházi tárnokok fáradoznak, ünnepnapokon a végrendelkezők sírját meglátogatják, vagy megkoszorúzzák. Vannak közöttük Feled. Váró, Vásárd, Maglód, Unoka, Szomorú, Topa, Bot és Csapos nevűek. A rabszolgákat fejenkint számítják s rendszerint vétel, adomány vagy öröklés útján tesznek rájok szert ; épen úgy a birtok részének tekintik őket, mint akár az erdőt, szőllőt és halastavakat ; perekben, végrendeletekben és adománylevelekben épen úgy felsorolják, mint az állatokat vagy az élettelen tárgyakat. A rabszolga életét már Szent István a törvény védelme alá helyezte ; de ebben inkább csak magánjogi, nem közjogi felfogás érvényesült. A rabszolga házasságát a köztudat érvényesnek ismerte el ; azonban a szabad ember és rabszolgáló házasságát még a XIII-ik század első évtizedeiben sem tartották törvényesnek. Mindamellett vannak esetek, midőn rabszolga szabad nővel lépett házasságra. A gyermekek atyjok jogi helyzetét nemök szerint követték. Ebből folyik, hogy a rabszolgák leginkább nemzés útján szaporodhattak, mert a rabszolga ivadékai szintén rabszolgák lettek. Némelyikre ráfogták, hogy rabszolga. Volt olyan, a ki zálogúl vagy büntetésből jutott rabszolgaságra. A rabszolgakereskedés főleg zsidók kezében volt. Ismerjük a szabolcsi zsinat végzését és Kálmán törvényeit. A XIII-ik század elején a szerecsenek is sok keresztyén rabszolgát vásároltak. Ez ellen a beregi egyezmény foglal magában intézkedéseket. Mindazonáltal rabszolgakereskedőkkel még 1288-ban Esztergomban is találkozunk, a hol üzletök után helypénzt fizettek. A rabszolgáknak nem volt szabott áruk. Értékük átlag három márka, de akad olcsóbb és drágább rabszolga is. A szabadosok (libertini) nem voltak helyhez kötve. Urok tetszés szerint különféle szolgálatra alkalmazhatta s egyik helyről a másikra tehette őket. A szabadost el lehetett adni a birtok nélkül is, fej-szám szerint, de adományozták ház-számra is. A szabadost még fel kellett szabadítani, hogy egészen szabad ember váljék belőle. — A HUNYAD-MEGYEI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT mult évi deczember-hó 11-én Sólyom-Fekete Ferencz elnöklete alatt