Századok – 1901

Történeti irodalom - Széchenyi Miklós: A szent György vértanuról nevezett jaáki apátság története. Ism. Pór Antal 829

832 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 832 tatárjárás után, midőn a »szent királyok« — értsd : IV. Béla — bőven ellátták a monostort földi javakkal, gondolt az apátúr Isten méltóbb háza emelésére. Innentúl a szerző gondosan összeállítja a jaáki apátságra vonatkozó adatokat, melyek közt sok újat találunk. Legérdekesb ezek közt I. Károly királynak 1331 április 27-én kelt levele, melyből arról értesülünk, hogy a monostor némely hűtelen emberek (aligha nem a Németujváriak hadából) hatalmaskodása következtében földig égett és okiratai is elhamvadtak. Rendeli tehát a király, hogy az ország bírái azok részére, kik magokat az apátság kegyurainak hirdetik, semmiféle tulajdonjogi kérdésben ítéletet hozni ne merészeljenek. És e rendeletből következtethetőnek vélem azt, hogy Nagy Márton eredeti alapítása nem lehetett valami bőkezű és jóformán elsilányult IV. Béla (?) dotatiója mellett, minthogy különben I. Károly király nem sérthette volna meg ily nyilván a Jaák nemzetség kegyúri jogát. A kegyúri jog azután átszállott a királyra. Mi módon? erre adatunk nincsen, de valószínűleg a IV. Béla adta »dos« alapján. Mihez képest V. László király 1457 augusztus 22-én hűséges szolgálatai jutalmazásáúl Elderbach Bertoldnak adományozta a jaáki (és pornói) apátság kegyuraságát. — Az Elderbach, helyesebben : Ellerbach, eredetileg sváb lovag család némely tagjai Nagy Lajos királyt szolgálták. Főleg kitűnt közöttük Ellerbach Puppli (Pirchart vagy Purkhard von Elrwach, der junge), ki Zára bevételénél 1357-ben elesett. Suchenwirt Péter lantos két éneket hagyott róla reánk.1) Ε nálunk csakhamar meghonosodott család egyik tagjával, Bertold fiával Jánossal, 1438-ban mint trencséni várnagygyal találkozunk. Ennek felesége Suskó volt, Vereskői Bolford2) leánya és Széchy Miklós anyja. A mikor Suskó testvére Pál, Vöröskő, Óvár és Sárfenék ura meghalt, ezeknek és a hozzájok tartozó birtokoknak Elderbachra és Széchyre kellett volna szállaniok; ámde Bolford Pál felesége férje halála után György bazini grófhoz menvén nőül, ez asszony elhunytával a birtokok második férje kezén maradtak. Az ebből származott vitás kérdésnek bajvívás által kellett volna eldőlnie 1450 szeptember 15-én. Mivel azonban a bazini gróf és fiai a kitűzött helyen meg nem jelentek, Pálóczi László országbíró a három várat Széchy Miklósnak és Elderbach Bertoldnak ítélte oda.3

) Mint ") Olv. Primisser kiadásában, 27 és 3Θ. 11. a) Wolfurth, Wolfart. Bővebben ír róluk Wertner Mór: Turul, 1897. évf. 135. 1. 3) Sopron várm. tört. Okit. II. 349.