Századok – 1901

Történeti irodalom - Széchenyi Miklós: A szent György vértanuról nevezett jaáki apátság története. Ism. Pór Antal 829

• TÖRTÉNETI IRODALOM. 829 és Homoród-Szentmárton e korban nyert kiváltságleveleinek puszta felsorolásával vegyesen, a melyek magukban véve mind becsesek lehetnek ugyan, de belőlük Udvarhelyszéknek mint politikai testületnek csak halovány körvonalakban megrajzolt XYI. és XVII. századi történeténél egyebet alig tanulhatunk. Magát a népet az ő mindennapi életével, küzdelmeivel, az idézett egy-két falutörvényen kívül nem találjuk sehol. A negyedik rész végeztével Jakab Elek kezéből kiütötte a tollat a halál s félben maradt a munka, melynek befejezését a monographia-bizottság unszolására Szádeczky Lajos vállalta magára. Hat fejezetre terjedő munkája a monographia ötödik és utolsó részét teszi s Udvarhely széknek a guberniumi korszakban 1690-től 1848-ig lefolyt eseményeit öleli fel. Ha tekintetbe veszszük, hogy a szék speciális történetéhez az anyagot aránylag rövid idő alatt ő hordta össze s a munka terjedelmére nézve kötött kézzel kellett megindulnia, bátran elmondhatjuk, hogy a szűkre szabott keretben feladatát becsülettel oldotta meg. Nem rajta mult, hogy a szék szorosan vett köztörténelmi szereplésén kívül a közéletnek másnemű nyilvánulásaira is ki nem terjeszkedhetett. Neki a munka egyöntetűsége szempontjából is a Jakab Elek kezdette irányban kellett haladnia. Ha Szádeczkynek a székely nemzet megírandó története szempontjából előnyére válik egy székely szék történelmi szereplésének bővebb, részletesebb megismerése, viszont a monographia javára szolgált azon körülmény, hogy a munka befejezésére a bizottságnak őt sikerült megnyernie, ki a székely nemzet történetére évek óta folytatott kutatásaiban szerzett gazdag ismereteit a monographia befejezésénél nemcsak értékesíthette, hanem kétségtelenül értékesítette is. —A—A— A szent György vértanúról nevezett jaáki apátság története. Irta Széchenyi Miklós gróf, jaáki apát. Budapest, 1901. Stephaneum kny. Nagy 4-r. 83 1. Képekkel. A jaáki apátsági templomot, ezen főrészeiben bazilikai elrendezésű franczia-román stylusú hazai remekművét a XIII-ik századnak, voltaképen Eitelberger fedezte föl a művelt világ számára, midőn annak leírását adta a műemlékek föntartására alakult es. kir. bizottság Évkönyveinek mindjárt első kötetében.1) x) Jahrbuch der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale, 1856. 132 és köv. 11. — Továbbá: Mittelalterliche Kunstdenkmale des oesterr. Kaiserstaates von Heider, Eitelberger u. Hieser. Bécs, 1856. 69 és köv. 11.