Századok – 1901
Történeti irodalom - Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abth. XII. Bd. Ism. Áldásy Antal 819
822 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 822 leges előléptetésekben részt vesznek stb. De az intézet ilyetén kapcsolata a porosz levéltárakkal némileg ferde helyzetet teremtett, miután a bensőbb kapocsnál fogva az ifjabb történész nemzedék, mely a levéltári branche-on kívül állott, csak elvétve juthatott oda be. Már régebben észlelhető volt ez ellen bizonyos áramlat Németországban, mely azután ez év tavaszán indult meg a szaklapok és napilapok hasábjain. Ez év tavaszán ugyanis híre ment annak, hogy az intézet eddigi vezetője, Friedensburg Walter tanár, állásától megválik. Rövid idővel reá ki is nevezték az utódát dr. Joaclúm königsbergi levéltári tanácsos személyében. Alig hogy e kinevezés megtörtént, azonnal megindult a napi és szakirodalomban a mozgalom részint az új igazgató személye, részint az intézet működése és mai szervezete ellen. Az igazgató, illetőleg vezető személyére nézve megjegyezték, hogy az ily intézet élén álló vezető egyéniség első kelléke, hogy neve általánosan ismert legyen, személyes tekintélylyel és befolyással bírjon, hogy az egyes kutató arra szükség esetén támaszkodhassék, egyszóval társadalmi és tudományos téren kiváló egyéniségnek kell lennie, a kinek ezenfelül még az olasz magán- és nyilvános levéltárak körűi is kellő tájékozottsága legyen, hogy a kutatóknak e levéltári útvesztőkben kellő útbaigazítást adhasson. Mind e tulajdonságokkal azonban az új vezető nem dicsekedhetik, s ezért kineveztetése merő absurdum. Ez volt a személyes támadások lényege. A mi az intézetet magát ért támadásokat illeti, azokíiak mintegy foglalatja egy a müncheni Allgemeine Zeitung mellékletében megjelent czikk volt. Ε czikk első sorban az intézet eddigi működését vette bonczkés alá, s itt mindenekelőtt azt állapította meg, hogy az intézet tulajdonképeni feladatát : a vatikáni levéltár rendszeres átkutatását és az anyag repertorizálását, nem oldotta meg ; e téren jóformán semmi sem történt, pedig az intézetnek ez lett volna első és legfőbb feladata. Ε helyett az intézet tisztán a XYI-ik századbeli nuntiaturák kiadására szorítkozott és csak mellesleg bocsátott közre egy kötetet IY. Eugén pápa registereiből ; ezt is oly formában és módszerrel tette, mely a folytatást e keretben egyenesen kizárja. A czikkíró nem kicsinyli a nuntiaturák értékét, becsét, ámde abban is teljesen igaza van, hogy e kiadvány közrebocsátására az intézet teljesen fölösleges; ezt a munkát akárki elvégezheti, ha a szükséges direktívákat mindjárt Berlinből vagy Münchenből kapja is meg. Hibáztatja továbbá a czikkíró azt is, hogy az intézet működési köre majdnem kizárólag Rómára van szorítva, a
