Századok – 1901

Történeti irodalom - Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abth. XII. Bd. Ism. Áldásy Antal 819

TORTENETI IRODALOM. Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abth. 1533 — 1559. XII. Bd. Nuntiaturen des Pietro Bertano und Petro Camaiani, 1550 —1552. Bearbeitet von Georg Kupke. Berlin, 1901. 8-r. LXXVIII, 403 1. Ε nemrég megjelent kötet három évi időközt (1550—1552) ölel fel és pedig Pietro Bertano és Petro Camaiano nuntiusoknak iratait. Az előbbi, rangjára nézve Fano püspöke, már III. Pál pápa alatt vitte a curia ügyeit a császári udvarnál, s midőn 1550 február 10-én a pápai trónt III. Julius pápa foglalta el, Bertano, a már majdnem rendszeressé vált szokás ellenére, nem hivatott vissza, hanem egyelőre tovább vitte az ügyeket. A pápát ekkor két kérdés foglalkoztatta. Az egyik a zsinat visszahelyezése Trientbe, a másik a Earnese-k megerősítése Parma és lehetőleg Piacenza birtokában. Ez utóbbira a pápa már a conclaveban ígéretet tőn, s Ottavio Earnese-t mindjárt megválasztatása után visszahelyezte Parma birtokába, Pighino sipontoi érsek útján pedig tárgyalásokat indított meg Piacenza visszaadása tárgyában is. A császár maga erre nem akart ráállani s a maga részéről Parmára is jogot támasztott azzal, hogy a Farneseknek a camerinoi herczegséget hajlandó kárpótlásképen átengedni. A zsinatnak Trientbe való visszahelyezése ügyét a curia Pighino rendkívüli követ útján terjesztette a császár elé, és a császári udvar e tekintetben nehézségeket nem is támasztott, úgy hogy 1550 deczember 15-én a zsinatot összehívó bulla Németországban közzététetett. A parma-piacenzai ügyben Bertano és Pighino együttesen védték a curia álláspontját, de nem nagy sikerrel. A császár Piacenza visszaadásáról hallani sem akart, sőt úgy látszott, hogy Parmára is jogokat formál. A mint ennek híre ment, a Farnese-k, hogy az utóbbi elvesztését megakadályozzák, egy Pannában tartott tanácskozás után a franczia királyhoz 52*