Századok – 1901
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - III. bef. közl. 774
814 SÖRÖS PONGRÁCZ. XIV. Forgách jellemzése. Askesise gyengíti szervezetét. Láztól gyötörve Szent-Keresztre megy. Búcsúja a pápától. Utolsó gondja egyházáé. Halála, temetése. A kamara eljárása Forgách hagyatékával. Az érsekség Forgách szellemének örökösében kap új főpásztort. Azok az izgalmak, melyek közepette Forgách működött, erős szervezetű embert kívántak, ki nyugodt egykedvűséggel hagyja maga fölött elzúgni a vihart. Forgách pedig gyenge, a mellett heves természet,1 ) ki mélyen érzi a sérelmet és fájdalmat, s csak nagy akaraterejével tudja legyűrni magában, hogy fájdalma, hevessége kifelé ne nyilvánuljon. Ez az akaraterő teszi képessé arra, hogy külsőleg nyugodtnak, apathikusnak láttassék. Meglévő képei közül a Rugendastól készített arczképe mintegy tükre belsejének.2 ) Arczképén, mely egészen a családnak máig fönmaradt typusát mutatja, meglátszik s leolvasható róla a szenvedélyes természeten uralkodó önuralom, a mint az erős, férfias arczon az éles vonások s a szilárd tekintet merevsége mellett nyugodtság tükröződik. Csak a duzzadtabb ajkak metszete mutat némi szigort, melyet a finom bajusz könnyedén simít el s tiszta, magas homlok nyugodt derűje enyhít, valamint a körszakái a kép élesebb körvonalait szelídíti. Az erély és erős akarat, az elhatározottság és szilárdság azonban félreismerhetetlenül ott ül szemében s ajakán. Meglátszik képén épen úgy mint tetteiben, hogy a parancsolni szokott nagyúr könnyüségével s az ellenállást nem ismerő vezér határozottságával tudta érvényesíteni akaratát s megfogadtatni parancsait. A vezért megmutatja ez a kép, meg a törhetetlen harczost, de a gyöngédségnek alig némi jelével sejteti, hogy a parancsoló külső alatt meleg, szerető szív dobogott, ki rokonaihoz, barátaihoz az önzetlen szeretet tiszta barátságával fordult, segítette őket ha kellett, s apró gyöngédségekkel csak úgy, mint az áldozatkészség nagyobb tetteivel mutatta ki lelke érzelmeit. Érzékeny szív nyers tusákba bonyolultan maga is elég, hogy emésztő gondolatokkal, önmagába zárkózó fájdalommal megviselje a testet; de Forgách még erős askesissel is elősegítette, hogy szervezete fölmondja a munkát. »Az Istenben Λ Timon : Purp. Pann. 58. 1. s) A jellemzést alig valami kis változtatással, toldással Ipolyi után adjuk (id. m. 93—94. 1.), a ki mint Bellarminról, úgy Forgáchról is mesteri kézzel foglalja össze azon vonásokat, melyek arczképéi-ől leolvashatók s melyeket élete is igazol.