Századok – 1901
Tárcza - Wertner Mór: Levél a szerkesztőhöz. (Kicsedi Albert bánról) 73
74 l'ARCZA. be elmélkedésem keretébe, mert e kérdést nem szabad — mint ezt Sándorhegyi úr teszi — kizárólag nyelvészeti szempontból megvilágítani, hanem — mint ez a jelen esetben elengedhetetlen — szükséges, hogy állításainkat történeti, genealógiai és földrajzi érvekkel támogassuk. Szívesen elismerem, hogy a legendában előforduló Anna »asszony« Albert bánnak esetleg nem neje, hanem rírnője volt. Hogy mindamellett a kettőjük közti házassági kapocs lehetőségét elfogadtam, annak oka a legenda előadásának összegezésében keresendő. Ha elfogadjuk, hogy Anna 1276-ban Albertnek csak úrnője, úgy azt is el kell ismernünk, hogy akkor valósággal macsói herczegnő volt, a mit a legenda nem állít, a mennyiben Annát csak a macsói herczeg feleségének nevezi. Mily megbízhatatlan különben a legendának genealógiai terminológiája, semmi sem bizonyítja jobban mint az, hogy ugyanazon legenda, midőn Annának 1275-ben történt szerepléséről szól, ekkóp említi őt: »Anna asszony német herczegnek felesége, mely Anna asszony vala ifjú László király atyjának István királynak buga«, holott férje sohasem volt német herczeg, és Anna 1263 óta a macsói herczegnek már nem is felesége, hanem özvegye. De még arról sem szólnak az eddig nyilvánosságra került történeti adatok, hogy Anna 1270 után Macsónak valóságos herczegnője lett volna. Ellenben az a körülmény, hogy Anna, királyleány és özvegy berezegné létére egy alattvaló férfiú betegségéről tesz tanúvallomást s e czélból a férfiúval együtt Margit koporsójához utazik és megesküszik, sokkal inkább mutat hitvesi kapocsra, mint úrnői viszonyra. Hogy én kettőjük házasságát megdönthetetlennek venném, azt az én dolgozatomból nem lehet oly apodiktikus bizonyossággal kibetűzni, mint a megjegyzések írója teszi ; hiszen egy helyen (Századok, 1900. 773. 1.) az egybekelés valóságát kétségbe vonom és dolgozatom végén elég világosan kijelentem, hogy az elmondottak nem bebizonyított tényeket, hanem csak a nagy valószínűséget támogató adatokat tartalmaznak. Hogy a legendának Chychety-je alatt nem Albert családi neve, hanem a bánság értendő, azt Sándorhegyi úr a legendának mondatszerkesztésében és a latin eredetire való visszafordításában látja bebizonyítottnak. Igen ám, csakhogy a latin eredeti szöveget — ha egyáltalában létezett — nem ismerjük, a veszprémi püspökség római Oklevéltárában közzétett latin szöveg pedig Albert bánt nem is említi. Sándorhegyi úr tehát a magyarlegenda mondatát úgy fordította »vissza« latinra, a mint az állításának bebizonyítására szükségesnek látszott. Ep oly joggal én is mondhatnám, hogy a latin eredetiben ez állott : » cui nomen erat Albertus banus de Chycbet« — vagy: »Albertus de Chychet,
