Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - III. bef. közl. 774

784 SÖRÖS PONGRÁCZ. erősítése első kötelessége a zsinatnak ; föl kell újítani a fegyelmi intézkedéseket, a kánonok határozatait. Mert csak ha a papság jó, akkor lehet jó a nép is. Tiszta víz csak tiszta forráshói meríthető. Miután még a zsinat tárgyalása módját állapították meg s három tagot választottak, kik átvegyék a jelentéseket, melyekben valaki esetlegesen előadná, mit tart tárgyalandónak, az első zsinati napnak vége volt. A következő napon Marca Piacidus, az udvarnál oldalköveti méltósággal tartozkodó nuntius, fölolvasta azt az iratot, melyet V. Pál pápa Forgáchhoz s a zsinatra egybegyűlt főpapsághoz intézett. Kifejezi ebben a pápa, mennyire örült, midőn a zsinat tartásáról értesült, s mily nagy lelki örömmel töltötte el Forgách bíborosnak a zsinatot egybehívó körlevele. Hálát adunk —• úgymond — a mindenható Istennek ezen üdvös tanácsért, melytől Isten kegyelmével nagy hasznot várunk ama részekben a katholikus vallás megerősítésére, az egyházi fegyelem visszaállítására. Midőn teljes szívvel apostoli áldását adja a gyülekezetre, nem mulasztja el sürgetve kérni, hogy ugyanazon lelkesedéssel, bátorsággal, szorgalommal és aggságoskodással fejezzék be tárgyalásaikat, mint a mily jámbor bölcsességgel fogtak e fontos és az időkhöz alkalmas ügyhöz. Buzdítását, melyben főpásztori kötelességeikre figyelmezteti a megjelenteket, azzal fejezi be, hogy ő nem szűnik meg kérni az Urat, mutassa meg nekik, mire van szükség az egyház fegyelme érdekében, és ismételten apostoli áldását adja mindnyájokra. A gyülekezet tiszteletteljes örömmel hallgatta a pápa levelét s köszönetét fejezte ki mind a pápának, mind a nuntiusnak atyai gondosságukért. Ezután a primás egyúttal kijelölte a zsinat czélját. Yálogassák ki az egyházi rendeletekből, melyek a szertartásokat, a papok életét, a világiak erkölcseit, az egyházi öltözeteket, ékességeket illetőleg legfontosabbak és legszükségesebbek Magyarország jelen állapotában, és a mi legfontosabb, gondoskodjanak alkalmas módozatokról, hogy a határozatok a gyakorlatba is átvitessenek. Ezen czélok elérésére legalkalmasabbnak látszik, ha első sorban arról tanácskoznak, miképen lehetne az egyházi állásokba alkalmas és méltó személyeket helyezni, hogy így azután, a mit kevésbbé tartanak szem előtt, mind a szentségek kiszolgálásában, mind a nép oktatásában a régi díszes állapot helyreálljon, s végűi, ha meghányják-vetik, mi látszik legalkalmasabb eljárásnak a jelen viszonyok közt az egyházi javadalmak kormányzásában. A zsinat követte a biboros primás tanácsát, s ezen