Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Bua és Bucna 769
772 KARÁCSONYI JÁNOS. Bonyhától délkeletre a Nagy-Kíiküllő mellett fekvő várost valaha Gyula-Medgyes-nek hívták.1 ) Ugy okoskodhatnék tehát valaki, hogy íme itt egymáshoz közel megtaláljuk a Gyula, Bolya és Bonyha helyneveket, tehát igaza van a Névtelennek, vagyis Bolya és Bonyha főurak erdélyiek valának. Csakhogy ha jobban körűinézünk hazánkban, megtaláljuk e helyneveket Tolna és Baranya megyében is. Ott van, hogy a legismertebbel kezdjük, Tolna megye déli részén Bonyhád, melynek régi neve 1401-ben és 1412-ben Baclinyan, Bachnya, 1500-ban Bohnyan vala s a Bonyha személynévből alakult.2) Ott voltak ettől nem messze Kurd mellett Bolya és Gyulaj falvak.3 ) Baranyában pedig most is vannak Gyula és Bolya (Boja) helynevek, amaz mint falu, emez mint puszta. Bonyhád nevének Baclinyan alakja, továbbá az erdélyi Bonyhának Bahna kiírása (1291)4 ) rávezet bennünket, hogy Zala és Yas vármegyék szélein, Türjétől északra, Hetyefej mellett szintén volt Bonyha falu, melynek nevét 1264—1479-ben Bahná-nak írták ;B ) a Rába mentén pedig, Rum mellett, a Hetyefejjel szomszédos Bonyhától nyugatra, a Bolya személynévből alkotott Bojad falu feküdt, melynek nevét 1263-ban a királyi kanczellária Buad-nak, Yas vármegye főispánja pedig Boyad-nak írja.0 ) — Csakis a Dunán túl lakó Bolya és Bonyha főurakat érhette oly hirtelen Péter király büntető keze, s azért nem az erdélyi, hanem a dunántúli Bolya és Bonyha (Bonyhád) falvakat kell tartanunk a Péter királytól megölt Bolya és Bonyha főurak lakóhelyének. — Ε főurak hazafias buzgósága, a hazáért szenvedett halála azonban arra ösztönözte nemzetségöket, hogy róluk nevezzék el a nemzetség később született tagjait s így A Hazai Okmt. VII. 106. =) Csánki id. m. III. 419. ') U. ο. 416, 419, 427. ') Hazai Okmt. VI. 376. Csánki itt (id. m. II. 735.) nem vévén észre a h, cli torokhangnak az ny hanggal való helycserélését, a Bahna nevet Bányá-ra magyarázza ; ez azonban valószínűleg csak véletlenségből történt, mert ő ismerte s másutt alkalmazta is az említett hangcserélés törvényét. e) Hazai Okmt. VII. 85. — Wenzel: Árpk. Uj Okmt. VIII. 85. Ez egyúttal újra igazolja, hogy — mint föntebb kimutattuk — a Bua személynév két magánhangzója közé már a XIII. században j vagy ly kisegítő hang csúszott.
