Századok – 1901

Történeti irodalom - Dany; Charles: Les idées politiques et l’esprit public en Pologne á la fin du XVIII. siécle. Ism. Kont Ignácz 750

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 750 a legutóbbi politikai és nemzetiségi átalakulások mindinkább kezdik megérlelni közöttük is sokakban azt a felfogást, hogy nyelvük mégis csak helytelen irányban fejlődött, hogy megállapodásra jutni benne sem a grammatika, sem a syntaxis, sem az orthographia és orthologia terén absolute nem lehet, s így nincs más mód, mint visszatérni ha nem is Lomonoszov, legalább a Kotlarevszky nyelvéhez. Ezek után áttérhetünk HrusevszJcy Mihály kötetének rövid tárgyalására. A kötet, mint már említettük, az ukrajnai orosz föld leírását, illetve községei összeírásait mutatja be a cholmi, belzi és lembergi (lwowi) területeken, az 1564—1565 években. A vállalat első és második kötete még 1890-ben jelent meg s magában foglalta a lubomlyiszi és ratenszki földnek és a podoliai fejedelemségnek leírását. A harmadik kötet kapitányságok szerinti felosztásban és az akkori összeírókat tekintve eredeti lengyel nyelven adja több száz orosz községnek leírását, valamennyi lakosával együtt, úgy hogy az olvasónak alkalma van nemcsak az akkori társadalmi és gazdasági viszonyokat megismerni, de láthat benne több ezer változatosnál változatosabb orosz nevet, A rendkívüli fáradsággal egybeállított gyűjtemény elé Hrusevszky igen beható tanulmányt írt a szanoki kerület általános gazdasági és sociális viszonyairól a XVI-ik század közepén. Nagy érdeme van a szerzőnek a lengyel szövegmagyarázatnál abban, hogy a lengyel íródeákoknak itt-ott hibás összeírásait megigazítja. Bármily élvezhetetlen nyelven van is különben a könyv megírva, a történettudomány hasznot meríthet belőle s mi érdeklődéssel várhatjuk a következő kötetet, mely az 1570-iki lusztrácziókat fogja bemutatni. PETRÁSSEVICH GÉZA. Les idées politiques et l'esprit public en Pologne à la fin du XVIII. siècle. La constitution du 3 mai 1791. Par Charles Dany. Paris, 1901. Alcan. 8-r. XI, 254 1. Ennek a lengyel kútfők nyomán megírt becses munkának a szerzője az »École des sciences politiques« és az »Ecole des langues orientales« egykori tanítványa. Ez a munka is tanújele annak a nagy haladásnak, melyet az utolsó években a szláv nyelvek ismerete Erancziaországban tett. A könyv elején a szerző hat lapon át forrásait sorolja fel, melyek túlnyomó részben lengyelek. Minden arról győz meg, hogy ezeket a forrásokat híven fel is használta. A lengyel történetírók egész sorát tették közzé a négy-