Századok – 1901

Történeti irodalom - Rockhill; W. W.: The journey of William of Rubruck to the Eastern parts of the World (1253–1255); as narrated by himself; with two accounts of the earlier journey of John of Pian de Carpine. Ism. Kropf Lajos 63

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. angol-szász tollforgató rokonainak jó példáját, s a dátumokat és helyneveket nem tette ki a lapszélen. Ezt az olvasónak magának kell megtennie, ha a szöveg segítségével a kötethez csatolt térképen eligazodni akar, vagy a XLIV. és XLV. lapokon adott itinerariumot kívánja ellenőrizni. A térképen ugyanis Rockhill a két szerzetes: János (1246) ós Vilmos (1253—55) útvonalait megjelöli, de sok helyen csak 'találomra, mert az útleírásban nincsen elég adat azok pontos meghatározására. Vilmos mint tudjuk Karakorumig jutott, melynek fekvését az orosz Yadrinczeff (nem Vadrinczoff) 1889-ben véglegesen az Orkhon folyó balpartján állapította meg. A régi város romjai a mai Kara-Balgasszún mellett oly nagy területet foglalnak el, melynek kerülete tizedfői kilométerre rúg. Ámbár továbbá Rockhillnak számos irodalmi barátja van Khinában, Velenczében, Londonban, Rómában, Párisban stb. kik jó tanácscsal és útmutatásokkal segítették őt kiadói munkájában, ő — úgy látszik — nem tartotta érdemesnek a Magyar Tudományos Akadémiához fordulni fölvilágosításért, mint azt egy-két honfitársa már tette, s ezért a magyar irodalom teljesen ismeretlen maradt előtte, sőt még Hammer révén sem jutott tudomására Julián barát jelentése vagy Gribbon könyvéből Rogerius Carmen miserabile-je. Kiadónk még sok mindenféle kérdést hagy megfejtetlenűl; mint pl. azt, hogy ki volt az a normán püspök »de Belevile prope Rothomagum«, kinek testvére fiát a tatárjárás idején Magyarországon »in quadam civitate que dicitur Belegrave« fogták el a tatárok, a kivel (t. i. a fiatal emberrel) Rubrucki Vilmos Karakorumban találkozott, Belleville sur Mer, melyre kiadónk gondol, tudtunkkal soha sem volt püspöki székváros, és Belegrave alatt talán még sem Belgrádot értette a barát. Minden hibái és hiányai mellett is azonban Rockhill dolgozatát nyereségnek kell tekintenünk, már csak azért is, mert a dAvézac-féle négy kötetes munka mai napság nehezen kapható, s a két, illetőleg három szerzetes1) úti jelentéseinek régibb kiadásai (Hakluyt, Purchas, Pinkerton, Bérgeron stb.) sincsenek meg minden könyvtárban. Nyereség a bevezetés és a sok jegyzet mellett az összeállított bibliographia is, és — last but not least — a betűrendes tartalom-mutató a könyv végén. ') János barát útjáról t. i. két tudósításunk van ; az egyiket ő maga beszélte el, a másik pedig Benedek, egy lengyel szerzetes tollából ered, ki Boroszlóban hozzá csatlakozott és őt útjában mint tolmács elkísérte. Mind két leírás megvan d'Avézac-nál. SZÁZADOK. 1901. I. FÜZET. 5