Századok – 1901

Történeti irodalom - Matunák Mihály: Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt 1552–1593. Ism. yj. 648 - Matunák Mihály: Korpona várkapitányai. Ism. yj. 648

649 TÖRTÉNETI IRODALOM. Szondy hősi halálával kezdődik. A török, hogy a környéken megvesse a lábát s hogy az engedelmeskedni nem akaró bányavárosokat beliódoltassa, a rommá lett drégelyi vár allyában palánkot épített. Papiroson békét élvezett az ország, de az nem akadályozta a törököt, hogy rablófészket ne rakjon magának, a melyből gyakori rablókalandokra kiindulva, a mezei munkával foglalatoskodó környékbeli szegénységet, a mindennapi megélhetésért küzdő polgárságot s a füveitető vitézlő rendet örökös nyugtalanságban tartsa s a védelmökről megfeledkezetteket vagy vigyázatlanokat rabszíjra fűzve elhurczolja. Örökös aggodalom, szünetlen védekezés a környékbeli keresztyének élete. De olykor bátorság szállja meg ezeket is. Önerejükre utalva, a katonai hatóságtól elhagyatva vagy igen lanyhán támogattatva, össze-össze szedik magukat s a gyanutlanúl portyázó ellenségre rá-rá csapnak, hogy hasonló zsákmányolással fizessék vissza a kölcsönt. A török sűrűen megújuló fenyegetéseinek bámulatos szívóssággal állanak ellent s az adózást és behódolást eszélyes ravaszsággal megtagadják. Az alig néhány házból álló védtelen falvak megadják ugyan magokat, de a városok erődített falai közé menekült jobbágyok és polgárság hősileg kitart királya hűségén. Különösen kitűnik a kitartásban Korpona városa, melynek lakosságát néhány száz magyar és német zsoldos katona támogatja az önvédelemben. Korpona különben is egészen erőd-jelleggel dicsekedhetett, jóllehet igazában alig lehetett komolyan várnak tekinteni. Attól kezdve, hogy Esztergom, Nógrád, Drégely és Szécsény elestek, a haditanács is különös súlyt helyezett Korponára; a bányavárosok kulcsáúl tekintette, állandó őrségről gondoskodott benne egy-egy kapitány és alkapitány parancsnoksága alatt. Matunák második tanulmánya ezekkel a várkapitányokkal ismertet meg bennünket. Sorozatukat Lepoglavai Krusith János nyitja meg 1553-ban, ez a horvát eredetű, de testestűl-lelkestűl magyarrá lett vitéz katona, a ki 1562-ben török fogságba esett ugyan, de három év múlva kiszabadulván, újra elfoglalta a korponai kapitányságot, s szigorú kézzel bár, de mindig katonás virtussal viselte tisztét, mindaddig, míg 1576-ban Csábrágba át nem helyeztetett. 1553-tól 1701-ig, vagyis Korpona erőd-jellegének megszüntetéséig, 16 várkapitányt sorol fel a szerző. Mind jó nevű magyar családok sarjai, egyik-másik magasállású főrendű férfiú. Némely családnak két tagja is viseli ezt a kényes hivatalt, mint pl. Nemeskürti Pogrányi Benedek és János, Alsósztregovai Madách Gáspár és János, Balassa Bálint gróf és Ádám báró. Egy-egy rövidke életrajz keretében mutatja be a szerző őket. Ez életrajzok azonban nagyon hézagosak és elmo-