Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

FOLLGÁCH FERENCZ A BÍBOROS. 605 A püspök azonban Rédey fölszőlítását válasz nélkül hagyja. Rédey, ki Galgócz ellen készül, nem alkudozgat tovább, hanem Kicsindy parancsnoksága alatt sereget hagyva hátra, hogy az ostromot folytassa, maga elvonúl. Forgách vitézül tartotta magát, s jóllehet valami 300 zsoldosa elpártolt, Kicsindynek be kellett látnia, hogy Forgách fenyegetésekre föl nem adja a várat. Mivel pedig ostromláshoz nem volt elég ereje, visszavonult a falak alól. A mit azonban nem tettek meg a fegyverek, megtette az árulás. Az alsó városban maradt hajdúk ugyanis érintkezésbe léptek a felső városiakkal, kik azután 1605 jun. 11-én megnyitották a kapukat s éjféltájban beeresztették őket. »Az árulás oly zavart és rémületet idézett elő, hogy a védősereg, élén a püspökkel, nyakra-főre a fellegvárba menekült, mialatt a támadók kedvök szerint kirabolták a várost, a lakosokból sokat levágtak, még többet - közöttük hái'om kanonokot is — fogságba hurczoltak. Erre azután Bocskay hadi népe tábort ütött az üresen hagyott falak között, hogy elzárván minden közlekedést, kiéheztesse a fellegvárba szorult őrséget.« ') Forgách most sem csügged. Még jul. 5-én is azt írják róla, hogy »Nyitrán püspök uram igen vitézkedik; sokan elhullottak az vár alatt az hajdúkban.« 2

) De a hajdúság sem hagyja magát. Létrákon készül megmászni a falakat. Tüzes csóvákat vetnek a várba, rohammal akarják kierőszakolni a bejutást, ostromlótornyokat készítenek maguknak, hogy a falakról lehajigált kövek, gerendák ártalmukra ne legyenek. Szerencséjük volt a védőknek, hogy az ostromlótornyot kissé nagyra szabták, úgy, hogy nem tudták a falhoz állítani, létráikat meg szétlőtték, felégették. A hosszú ostrom azonban terhére kezdett lenni a várba szorult vidéki nemességnek; szorongatták Forgáchot, egyezkedjék, mert már az aratás ideje is itt van. Forgách kényszerítésüknek engedve, követet küldött Rédeyhez s kérte, engedje meg, hogy a várba szorultak learathassanak, behordhassanak, s adjon fegyverszünetet addig, míg ő Mátyás főherczeget tudósíthatja, hogy ha segítséget nem kap, nem tudja védeni a várat. Rédey hajlandó volt a kérelmet teljesíteni, de azt kívánta, hogy Forgách, mialatt távol lesz, maga helyett túszokat adjon. Mivel Forgách erre nem volt hajlandó, talán mert még mindig remélte, hogy Kollonits megérkezik, Rédey nem törődött a 0 Komáromy id. h. 186—187. 323. 11. 3) Náprágy levele Kormshoz. Török-magyarkori Okmt. I. 49. 1.