Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

612 SÖRÖS PONGRÁCZ. Bocskay István személyes sérelmek miatt is áll a fölzúdult tömeg élére; személyét akarja védeni s országos mozgalmat kelt. Mint hosszú ideig a Habsburgok pártján levő férfiú, Erdélyben nem kedvelt egyén, bár Prágában sem kedvelik nagyon, de az erdélyi ügyekben való jártasságát kihasználják. Épen erre számít Belgiojoso, ki egyáltalán nem szíveli, midőn személyes bosszújának tárgyává szemeli ki. Keresi az alkalmat, hogy belekössön. És az alkalom meg is jött. Bocskay, ki 1604-ben Erdélybe megy, általános elégedetlenséggel találkozik s biztató szavakat hall, mivel tudják, hogy az udvar nem túlságosan kedves előtte, indítson valami mozgalmat. Némi habozás után összeköttetésbe lép az erdélyi bujdosók útján a portával az erdélyi fejedelemség megnyerése végett. Bethlen Gábor közvetíti alkudozásait s ennek kezéhez megy az a levél is, melyben a török ígéretet tesz, hogy a fejedelemségre segíti. Mielőtt azonban a levél Bocskay kezébe jutna, szept. 19-én, midőn a hajdúk szétverik az erdélyi menekültek csapatát, ez a levél elvész. Bethlen figyelmezteti is Bocskayt, hogy »az titok kijelent, viseljen gondot magára«, de már későn volt. A levél Belgiojoso kezébe kerül, ki árulónak nyilvánítván Bocskayt, fegyveres csapatokkal indúl ennek várai : Szentjobb, Kereki, Zsáka ellen. Bocskay, kinek összes javai forognak koczkán, megijed a támadásra, de »kételen maga ótalinára kardot kelletik fölkötni.« x) Hogy sereggel tudja magát védelmezni birtokaiban, szolgálatába fogadja a hajdúkat, kik tömegesen gyűlnek körébe. A forrongó tömeg, melynek csak ügyes kar kellett, nem tekintette, hogy milyen ok készteté e kart kardfogásra ; neki vezető kellett, a szükséges czímet megadja maga : alkotmány- és vallásvédelem. A felvidék e jelszó hallatára lázba jő, csatlakozik Bocskayhoz, ki győzelemről győzelemre haladva, nov. 11-én már bevonül Kassára, melynek legtöbb oka volt az elkeseredésre. Ekkorra már teljesen kiformálódik a mozgalom czíme. A nov. 12-ére összehívott kassai gyűlés meghívójában2

) kimondják, hogy »az egy élő Istennek tisztességeért és az szegén megnyomorodott ország szabadságáért« fogtak fegyvert, mihez Bocskay a rendekhez intézett előterjesztésében újabb, nemzeti uralkodóra czélzó gondolatot ad, midőn azt mondja, hogy »az kardot azért kötötte fel oldalára, hogy az szegény hazának az ő megromlott szabadságát az idegen nemzetségnek igája alól kiszaba*) Szamosközy tört. maradv. IV. 237. 241—244. 11. —Szilágyi: Erdélyország története, II. 48 és köv. 11. 2) Lippai és Német 1604 nov. 4-iki meghívója. M. Országgy. Emi. X. 604. 1.