Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

586 SÖRÖS PONGRÁCZ. valamely állásra. Ugyan szép jelét adja ily nyilatkozattal fiúi szeretetének atyja iránt, hiszen az is protestáns volt, így tehát méltatlannak tartja őt azon méltóságokra, melyekkel a fejedelmek jutalmazták.1

) Thurzó nem is akar Forgách ellenkedéseivel törődni s az ő ösztönzésére történik, hogy a protestánsok főespereseket választanak maguknak. A békesség könnyen meglett volna, ha Forgách szemet tud hunyni, engedi a dolgokat folyni s nem lép közbe, mikor katholikus érdekekről van szó. Azonban lelke egyenességében nem szerette a kerülő utakat, nem engedett ott, hol hite szerint jog és igazság szenvedtek sérelmet. Az igazságot első sorban a vallás terén keresi. A mint maga át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy a kath. vallás az egyedül igaz vallás, azt akarja, hogy ezt a hitet mások is átérezzék. Ezen czél könnyebb elérésére veszi magához a jezsuitákat s első sorban Pázmány Pétert. Hogy Pázmány és Forgách könnyen megértik egymást, az természetes. Két büszke magyar nemes, törhetetlen hittel, kik mindketten protestánsokból, jezsuita hatás alatt lettek katholikusokká, közös mesternek, Bellarminnak tanításait hallgatták, hogyne értenék meg egymást, mikor közös a czéljok is! Pázmánynak s általában a jezsuitáknak működésére nagy szükség volt. Nyitra vidékén ugyanis a katholikusok ügye szomorúan állott, alig volt a vidéken egy-két községük, nem számítva az esztergomi érseknek és nyitrai püspöknek jószágait.2) A jezsuiták megkezdték az ellenmunkát. Helyzetök annyiban kedvező volt, hogy bírták Rudolf király adományából a turóczi prépostságot, melynek jószágai Nyitra és Turócz vármegyékben terültek el s így könnyen tudtak emitt Znyóvárallyán, amott Séllyén residentiát alapítani. Mikor Forgách nyitrai püspökké lett, Szántó István volt a séllyei ház feje. Forgách örömmel látta, mily buzgó munka') Episcopatus Nitriensis eiusque praesulum memoria etc. (Posonii, 1835.) 336—337. 11. közli Thurzónak ezt a jun. 28-án Bitséről kelt levetet, melyre az adhatott okot, hogy Eorgách sem Nagy Marczelt, ki a szkalkai apátságot és a trencséni főesperességet bírta, sem másokat, kik alesperesekként viselkedtek egy ideig, nem erösíte meg állásukban protestáns érzelmeik miatt. Ezek azonban szervezkedni próbálnak s két évvel utóbb máigyűlést tartanak, melynek határozatait »Leges hocest Ordo et Disciplina venerabilis contabernii seu ministrorum docentium evangelium in ecclesiis superioris districtus Trinchiniensis, scriptae et promulgatae a dd. fratribus eiusdem dioecesis unanimi consensu in generali congregatione habita Bitschae, die 12-ma mensis Eebr. A. D. MDC. subscriptae et sigillis munitae« czímmel adták ki. U. o. 338. 1. 2) Ipolyi id. m. 41. 1.