Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

584 SÖRÖS PONGRÁCZ. kedves jezsuitáit, az ő lelki rokonait, egyben az udvar ott időző tagjait is, kiknek szintén szívesen látott vendége.1

) Valóban sajátságos és erős fegyelmezettségre vall, bogy az imént idézett levélben még csak nem is érinti, hogy helyzetében változás készül beállani. Pedig alig hihető, hogy már előzetes tanácskozások ne történtek volna azon kinevezés ügyében, mely Forgáchra vonatkozólag a következő hónapban megtörtént. III. Érdemei a nyitrai püspökségre juttatják. Folytatja térítő munkásságát, melyre atyja halála még jobban ösztönzi. Küzdelmek az anyagi és szellemi téren : trencséni tizedek, prot. főesperesek. Szántó, Pázmány és általában a jezsuiták segítik. Ellenreformáczió Nyitra vidékén. Testvérei áttérnek. Hálája a jezsuiták iránt. Forgách érdemei nemcsak a szentszéknél találtak méltánylásra, hanem liudolfnál is, ki 1596 julius 10-én a jövedelmezőbb — bár ez is csak valami 4000 frtot hoz — nyitrai püspökségre mozdította elő.2

) Itt is első gondja tárgyát a jezsuiták teszik, kiknek a növendékeik számát igyekszik szaporítani, gondoskodik könyvtáruk szükségleteiről s örömmel jegyzik is föl róla, hogy mindazon erényekkel ékeskedve foglalta el püspöki székét, melyekkel egy főpapnak bírnia kell.3) Nagyban előmozdítja természetesen ezt az örömet, midőn látják, hogy Forgách buzgósága nem ismer határt, hogy ismét egy hiten lássa nemzetét. Talán a gyász, mely atyjának 1598-ban elkövetkezett halálával érte, a ki mint protestáns halt meg, csak fokozza benne a vágyat, hogy térítő működésében mentől nagyobb buzgósággal haladjon előre. Az öreg Forgách Simon különben 1598 február végén tett végrendeletében nem emlékezett meg valamely hagyománynyal Ferencz fiáról; azt tartotta, van neki mint nyitrai püspöknek úgyis elege. Csupán arra kéri »az nyitrai püspök fiát«, járja ki, hogy azt a 2000 egynehány száz forintot, melylyel Miksa adósa maradt, »mikoron az magyar fölföldi hadnak supremus kapitánjává fogadta vala meg«, megkapják s azután anyjoké legyen. Többi fiának azonban meghagyja, hogy »az két öregbik ') Ezt a többször kiadott 1594 máj. 14-iki levelet Ipolyi is közli id. műve függelékében, 690—691. 11. ') Gams: Ser. Episc. 386. 1. — Pray id. m. I. 372. 1. és u. ο. 6. jegyz. — Katona : Hist. Crit. XXVIII. 834—835. 11. A jövedelemről az •említett Descriptio szól. Koller id. m. 350. 1. 3) Eas attulit virtutes, — mondjá a jezsuita történetíró — quae mitras implere potuerint.