Századok – 1901

Értekezések - REISZIG EDE: IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon 520

' 536 REISZIG EDE. templomosokkal, kik ugyanezen időtájban Sebenicot és Yránát bírták.1

) Ezen bőkezű adományokkal szemben a lovag-rend első sorban a liűbérűl nyert tartományok benépesítésére kötelezte magát. Szörényről ugyanis IV. Béla király még 1238-ban mint oly tartományról emlékezik meg, mely kevéssel azelőtt tökéletesen pusztán állott.2

) De a tartományok benépesítése végett nem volt szabad magyar vagy erdélyországi németeket, szászokat, vagy bármely sorsú jobbágyokat külön királyi engedelem nélkül letelepíteni, tehát máshonnan kellett telepeseket fogadni, s épen ezen körülmény is jelentékeny oka volt a vállalat sikertelenségének. Továbbá arra kötelezte magát a lovag-rend, hogy bármely nemzetbeli pogányok és a bolgárok ellen is fegyvert fog, de más eretnekek ellen csak akkor, ha azok az ország határait átlépték, mely utóbbi esetben 400 jól felfegyverzett lovagot bocsátanak a király rendelkezésére. Keresztény fejedelem támadása esetére a rend 50 felfegyverzett lovag kiállítására köteleztetett; e végből a lovagok a nyugati határszélen épült királyi várakban vagy városokban egy-egy torony őrizetét vállalták magokra: névszerint Pozsonyban, Mosonyban, Sopronban, Vasváron és Németujvárt. Sopronban, mint láttuk, már a tatárjárást megelőzőleg bízatott az egyik torony őrizete a lovag-rendre. Német újvár, melyet a Héder nemzetség engedett át III. Béla királynak, egyike volt hazánk legjelentékenyebb előőrseinek a Styria felől jövő támadások ellenében. Netaláni újabb tatár betörések esetére a rend 60 lovagot, ezenfelül még az ország déli részein fekvő várakba hasonló számú őrséget állított volna ki. Ha a király Görögország, Bulgária vagy Kunország ellen indítana háborút, akkor a rend fegyvereseinek egy harmadát, más támadások esetében egy ötödét bocsátotta volna a király rendelkezésére. Kötelességévé tétetett még a lovag-rendnek, hogy ha a rend tengerentúli tartományaiból praeceptor, vagy a nagy]) A Dráván-túli részekben ez időtájt mindegyre jobban terjeszkedik a lovag-rend. Az 1240—1270 közt kiadott oklevelekben a Dráván túl a következő birtokaikról találunk adatokat: 1240. Haaco és Patak Szlavóniában. (Wenczel id. m. XI. 313.) — 1244. Golgonicza, Starsischa és Cereoaburda Körös megyében. (U. ο. VII. 152.)— 1248. Kaszina folyó mellett a szent sírról cz. rendház. (U. ο. VII. 262.) — 1252. A szent' sírról ez. rh. Zágráb várm. (U. o. W. XI. 381.) — 1254. Szentmárton földje Vatka (Vaska) mellett. (Koller: Ep. Quinqueeccl. II. 168.) — 1258. Szentjános Zagoria várm. (U. ο. XI. 448.) 1268. Szentmárton. (U. ο. XI. 579.) 1270. Zdela Zagoria vármegyében. (U. ο. VIII. 277.) a) Theiner id. m. I. 171.