Századok – 1901

Értekezések - REISZIG EDE: IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon 520

IY. BÉLA KliíÁLY ÉS A JÁNOS LOVAG-REND MAGYARORSZÁGON. 531 fiával Detrével, a Pok nembeli Móricz fiával Móriczczal, az Ákos nembeli Ernyével, a Hunt-Pázmán nembeli Tamással és Andrással, s még számos más önfeláldozó vitézzel egyetemben. Rembald mesternek is azok közé kellett tartoznia, kik a királyt menekülő útjában kísérték, mert túlélte a tatárjárást, sőt később még fontosabb állásban találjuk, s így csak ezután jutott önfeláldozó munkásságának elismeréséhez, holott ha egyszerűen az ütközetből menekült volna, a rend szabályai szerint csak megvetés lehetett volna osztályrésze lovagtársai részéről. Míg Béla ezernyi veszély közepette menekült a tengerpartra, addig a hazánkat sáska módjára elözönlő tatár hadak az 1242-ik év január-havában bekövetkezett rendkívüli nagy hideg miatt befagyott Dunán átkelve, Esztergomot fogták •ostrom alá. A város csakhamar lángba borult, de a várat Simon ispán vitézül megvédelmezte. A lovag-rend conventi háza, mely a váron kívül, a kis Duna felső partján a párkányi részen levő Istenhegye átellenében állott,1

) szintén m'artalékúl •esett a rettenetes győzőknek. Kádán tatár hadai az Esztergomnál, majd Pannonhalmánál szenvedett kudarcz után Székesfehérvárt vették ostrom alá, de részint a jégolvadás, részint a város lakóinak vitéz ellenállása s az olasz lakosok által készített védőművek miatt nem boldogulván, Horvátországon át toronyiránt a tengerpart felé törtek.2) így a rend ősi conventje megmenekült a pusztulástól és talán a székesfehérvári rendház volt az egyedüli hely, hol a tatárdúlás után IY. Béla király, kíséretében hazánkba jött lovagok házi tűzhelyökre találtak és megpihenhettek. IV. Midőn IV. Béla király 1242 nyarán kémei által a tatárok kitakarodásáról értesült, szeptember havában nejét és gyermekeit Klissa várában hagyva, a János-lovagok, a brebiri nemesek és a Frangepánok elei, a vegliai grófok kíséretében visszatért országába, s első útját a tatároktól némileg megkímélt dunántúli részek felé vette, hol azonnal sereget gyűjtött a megelőző évben szorongatott helyzetével oly rútúl visszáséit Frigyes herczeg ellen, a ki nem elégedvén meg az annak idején kicsikart három határszéli vármegyével, Győr városát is elfoglalta.3) ») Knauz: Magyar Sión, 1865. évf. 741.1. — Kovacsóczy : A szent János lovag-rend, 200. 1. Függelék. a) Károly János : Fejér vm. tört. II. k. 398. 1. s) Schmidt : Ep. Agrien. I. 159. — Eogerins siralmas éneke, 34*