Századok – 1901

Értekezések - REISZIG EDE: IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon 520

IV. BÉLA KIRÁLY ÉS A JÁNOS LOVAGI-REND MAGYARORSZÁGON. Közel negyven évvel ezelőtt, az oknyomozó magyar történetírás fellendülésének első szakában, két jeles tudós két nagybecsű dolgozattal *) világított bele abba a homályba, mely a jeruzsálemi szent János lovag-rend magyarországi történetét még máig is takarja. Ε dolgozatokon kívül Pesty Frigyesnek a templomosokról írt és a m. tud. akadémiai Értesítő 1861 évi folyamában megjelent értekezése talán az egyedüli munka, mely a lovag-rendek hazai történetével magyar nyelven önállóan foglalkozik. Az utolsó negyven év alatt megjelent oklevéltárak, közzétett családi oklevélgyűjtemények s az újabban felszínre került adatok mindegyre élesebben tárják elénk azt a szerepkört, melyet e lovag-rend hazánk történetében elfoglalt. Szemben a XIV-ik század elején eltörölt s nagyrészt francziákból álló templomosokkal és a hazánk történetében mindig ellenszenves szerepet vitt német lovag-renddel, a János-lovagok rendje mélyebb gyökeret vert nálunk, sőt az Árpád-házi királyok és utódaik uralkodása alatt az események alakulására is nem egyszer jelentékeny befolyása volt; e mellett a nemzet előtt is bizonyos népszerűségre tett szert, a mit a fejedelmek példáján induló buzgó vallásosságú főuraink által a rend javára tett bőkezű alapítványokon kívül számos magyar nemzetségből származott rend-tag is igazol. Talán legrokonszenvesebb a rendnek nemzetünk történetében való szereplése abban az időben, midőn lovagjai a sajói gyásznap után a tatárok elől menekülő IV- Béla király testőrségéhez csatlakoztak, majd a tatárjárás után visszatérő fejedelem mellé hasznos munkatársakúl szegődtek. ') Knauz Sándor : A János-lovagok Esztergomban. (Magyar Sión, 1865. III. évf.) — Boltizár Ágoston: A Keresztes-lovagok regestái az Árpád-korban. (Magyar Sión, 1863. I. évf.)