Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 505 kat, mintha krónikása akarnék lenni elnöki tisztének, hanem azért, mert, mint maga írja: »hosszú pályám lefolyásán kevés kitüntetésre helyeztem akkora súlyt, mint a Történelmi Társulat elnökségére.« S azután is, noha a Felség kegye fő udvari marsallá tette, s bizonyos tekintetben új tevékenységi körbe jutott,2) minden rendelkezésére álló idejét társulatunknak szentelte. Résztvett kirándulásainkban s mindig tartalmas beszédekkel nyitá meg közgyűléseinket. Egyszer kedvencz alakját Mátyást jellemezte, majd társulatunk negyedszázados évfordulója alkalmával hallottuk magvas szózatát.3) Nagy hálára kötelezett bennünket, hogy nemcsak szóval, hanem tettekkel is előmozdítá érdekeinket akkor, mikor munkásságunkat anyagi zavarok fenyegették.4

) Tisztelt Közgyűlés ! Elmondottam a hűségnek és az igazságnak azzal az érzésével gr. Szécsen Antalnak, az embernek fejlődését, a hogy becsületes s lehetőleg tiszta szemmel véltem látni ifjú korától mindaddig, míg irodalmunk jelesévé lőn. Láttam és éreztem, hogy ez a nemes gondolkozású, noha a mi nemzedékünk felfogásától eltérő nézetű ember, úgy fölfelé, mint lefelé mindig nyíltan kimondá meggyőződését. Ennek az embernek el kell hinnünk, hogy tisztelt minden őszinte meggyőződést és meghajolt az egyéni felfogások nyilvánításának szabadsága előtt.5) S ha a maga részéről is igénybe vette azt, midőn nem osztozott a nemzeti kegyeletben, azt csak a meggyőződéséhez akkor is szilárdul ragaszkodó Szécsen Antal tette, a ki haragot >) 1894. február 10-éú kelt levele. 2) 1884. jun. 23. Itt is rendkívül szerették nemes gondolkozásáért, erős kötelességérzetéért és önzetlenségeért. 1889 október 17-én hetvenedik születésnapja alkalmával igen szép, munkáira ezélzó felirattal lepték meg, Wellington herczegről szóló tanulmányára ozélzó allusióval. 1887-ben aranygyapjas vitézzé tette meg a felség kegye. 3) 1887. jul. 24. Déván az erdélyi történetírás jelentőségét fejtegette s barátjáról, Jósika Sámuelről emlékezett nagy kegyelettel. — 1890. jan. 26-án Mátyás királyról. — 1892-ben a magyar történetírás feladatairól. *) Századok, 1896. Szilágyi S. nekrológja. 5) 1894. ápr. 2. Lemondó levele b. Eötvös Lóránthoz.