Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 499 szeténél fogva nem voltak s nem lehettek egyebek, mint ideiglenes eszközei, mi mindig megesik, valahányszor a gyöngébb természetes és tartós érdekközösség nélkül a nála sokkal erősebbel és változó érdekkörökben mozgóval szövetkezik. Igaz, XIY. Lajos ily viszonyokkal szemben sem szokott megfelejtkezni arról, mit igényel tőle az »esprit généreux du grand roi«, mint azt II. Rákóczi Ferencz irányában is sok tekintetben tanúsította, de a jóakarat és tiszteletteljes figyelem ezen tanuságai mindinkább az egyénnek szóltak és nem többé az ügynek. A kurucz dolgokban a személyes érdekek és tekintetek épolv kiválólag szerepeltek, mint a franczia »fronde«-ban. (Az ónodi gyűlés egyébiránt beillett volna a »ligue« korszakába is.) Egyéni öntudatának valódi vagy ürügyül fölhasznált megsértése vitte Károlyi Sándort, ki később a szathmári béke tárgyalásai alkalmával döntőleg és államférfiasan működött, a kuruczok táborába, és némely történészeink felfogása, melylyel ezen indokok jeleztetnek és egyidejűleg hazafias érdemként magasztaltatnak, époly jellemző a korszakra nézve, mint szinte Károlyi Sándor naplójának azon egyszerű följegyzése : »ez nap Okolicsányi és Rakovszkv uraimék a gyűlésben váratlan halállal kimultanak«, midőn sok oldalról állíttatott, hogy ő maga adta lekonczolásuknak jelét« stb. Bírálatos olvasmányai során ') foglalta egybe történelmi tanulmányait.2

) Egybeveté történetirodalmunkat a külföldi irodalom szempontjaival s kedve támadt Magyarország szerepét az európai újabb államalakulások rendjén megvilágítani. így keletkeztek történelmi tanulmányai. Öt, a politikust, leginkább érdekelte Mátyás királynak nyugati politikája. Ebben látta a monarchia alakulásának egyik alapmomentumát. Ebbeli gondolatmenetét revelálta már 1866-ban ápr. 16-án tartott nagy beszédében, melyben az Ausztriával való kiegyezésről, illetőleg a monarchiáról való történeti philosopliiáját ekkép fejtegeti : *) Veresmartiról Századok, 1877. Esterházy B. emlékiratairól szóló essay-jében a franczia contemporain irodalomban való jártassága kelti föl figyelmünket. 2) Tanulmányok, 37 — 160. 32*