Századok – 1901

Tárcza - Karácson Imre: Erdélyi fejedelem-jelöltek 1661-ben 460

464 TÁRCZA. »Észak felé menve — írja Evlia •—- hat óra alatt Kassa várához érkeztünk.« Ez a küldöttség is eredménytelenül járt. Először be sem eresztették őket a városba ; a várparancsnok izenetet küldött nekik: »Kívül — úgymond — pestis járvány van, azonkívül Iszának — üdvözlet neki ! — születése ünnepe van,1

) egy-két napig tehát türelemmel legyetek.« Végre öt napi várakozás után a küldöttségből tizenketten, köztük Evlia Cselebi, bejuthattak a várkapitány elé s átadhatták a leveleket. A kapitány a leveleket lefordíttatta s tartalmuk ismeretessé válván, mondá : »íme ez az itt ülő ember Haller G-ábor királyfi, de császárunktól félvén, nem adhatjuk nektek, hogy királylyá tegyétek, mert a jelenlegi király Kemény János a császár szövetségese, ü jó ember, s mivel nektek ellent nem állhatott, nehogy megsemmisíttessék, seregével Felső-Magyarországba menekült.« Hiába volt a török követek alkudozása, a végső felelet ez lőn : »Haller Gábort nem adhatjuk, ha azonban a német császártól izenetet hoztok, szívesen odaadjuk.« A követség minden tagja értékes ajándékot kapott, egyebek között egy-egy ezüst poharat s egy-egy órát, de czélját nem érte el. »Újra király nélkül küldöttek bennünket Húszéin pasához«, — írja Evlia. Mikor a követek visszatértek Húszéin pasához, rájöttek, hogy Kassán alighanem rászedték őket, mert Haller Gábor ott sem volt. Omer aga. a küldöttség egyik tagja ugyanis ezt jelenté Húszéin pasának : »A várban egy kapitány nekem azt mondá, hogy Haller Gábor helyett egy más királyfit mutattak nekünk. Ha Haller Gábor itt volna, vájjon a császártól kérdeznék-e, hogy odaadják nektek ?« mondotta a kapitány. Húszéin pasa nem akart visszatérni »király nélkül« a szerdárhoz, azért »újra elküldött bennünket Kassa városába — írja Evlia — más királyfit kérve.« A követség újra elment Kassára. »Kassát újra megnéztük és megszemléltük« — mondja Evlia, de királyt most sem hoztak magukkal ; hoztak azonban jó tanácsot, melyet »Kassa templomának főpapja« adott nekik, ki azt mondá : »Menjetek Erdélybe, ott még sok királyfi van, azok közül válaszszátok ki egyiket.« »Húszéin pasához jővén, a dolgot neki elbeszéltük, — mondja Evlia, — erre ő haragba jött s az indulás dobját megverette.« Isza a muszulmánoknál Jézusnak a neve. Ez az ünnep, melyről Evlia említést tesz, Nagyasszony napja volt. A keresztény vallásban járatlan muszulmán író Jézus születése ünnepének gondolta.