Századok – 1901

Tárcza - Szilágyi Sándor síremléke 457

TÁRCZA. 459 öreg munkabírását, önfeláldozását és lángoló fajszeretetét ; utólérhetetlen vagy és maradsz te minekünk. Avagy támad-e valaha történetíró, ki csak megközelítőleg is annyi világosságot áraszszon Erdély aranykorára : Bethlenre, a Bákócziakra ? ki megajándékozza nemzetét nemcsak a bérezés kis országról, hanem az egész nagy magyar hazáról kiadott, maradandó becsű történeti művekkel, s koszorút halmozzon koszorúra egészen koporsója zártáig ? Es ha mint társulatunk tisztviselőjét nézünk, ha mint szerkesztőnek mérlegeljük érdemeidet : nem újra csak fájdalmas sóhajtás tör-e elő keblünkből, hogy a megbízható hű társnak miért kellett örökre elnémulnia ? De benned mesterünket is siratjuk, ki bár nem voltál a históriának ex kathedra tanítója, mégis iskolát alapítottál. Oly érdem, a milyennel a lefolyt században rajtad kívül más, nem-tanár történetíró alig dicsekedhetik. Te voltál a mi családunknak, e szerény társulatnak összetartó kapcsa, te voltál a mi fejünknek koronája. Oh, milyen kicsiny ez a sír, és milyen végtelen az ür, a melyet magad után hagytál ! Nem fogunk soha elfeledni. Elzarándokolunk mindenkor ehez a sírhanthoz, valahányszor megújhodásra lesz szükségünk. Áldott hamvaid fölé kegyeletünk és szeretetünk hordta össze ez emlékkövet, mely hálánkat akarja némileg jelképezni. S most azért gyültünk össze itt körülötted, hogy átadjuk ez emléket azoknak, kik csak a vérségnél, de nem a ragaszkodásnál fogva — mert ebben egyenlőek voltunk — állottak hozzád közelebb, hogy legyenek annak hű ápolói és őrei. A Magyar Történelmi Társulat választmánya nevében ezennel átadom a síremléket a család itt megjelent tagjainak. ... Te pedig, kedves halottunk, aludjál tovább csendesen, s álmodjál szép álmokat nemzeted eljövendő nagyságáról és boldogságáról ! * Ε hatással előadott beszédre Pettkó Béla, a megboldogultnak unokaöcscse lépett elő s a síremléket a következő szavakkal vette át a család gondozásába : Méltóságos elnök úr ! Mélyen tisztelt közönség ! Az ép most elhangzott szép beszédek után legyen szabad nekem is a család nevében, mint a ki Szilágyi Sándorhoz legközelebb állottam, pár szót szólanom. Ez a díszes síremlék bizonyítja, hogy Szilágyi Sándor emléke mily sokak szívében él. Legőszintébb köszönetünk mindazoknak, kik kegyes adományaikkal, lelkes és buzgó gyűjtéseikkel, fáradozásaikkal a síremlék ily valóban nem remélt fényes sikerét elősegítették. Mi, a család, fogadjuk, hogy a mint eddig is szent kötelességünknek tartottuk a drága halott sírját ápolni, úgy a jövőben is hasonló buzgalommal fogunk ennek a kötelességnek megfelelni, buzdítván bennünket az a valóban lelkesítő szeretet, melynek jelképe ez a díszes síremlék, mely tanúbizonyság lesz örökre, hogy ki volt Szilágyi Sándor, s hogy mennyire szerette őt mindenki, a ki ismeré. Fogadják még egyszer legforróbb köszönetünket. Pettkó Béla szívből fakadó fogadalma után még Thaly Kálmán alelnök mondott néhány záró szót, s ezzel a síremlék felavatásának egyszerű, de lélekemelő ünnepélye véget ért. Isten