Századok – 1901

Történeti irodalom - Czapáry László: Vörösmarty Emlékkönyve. Ism. V. J. 448

450 TÖRTÉNETI IRODALOM. 450 országgyűlés beválthat. »Kevesen vannak — írja — a kik okosan, de méltósággal engedve járnak a középúton. Én itt jobbágyaim közepében nevetem az ijesztgető híreket, mert kebelemre téve kezemet, tiszta lélekkel merem mondani, sohasem felejtettem el, hogy ők is embertársaim.« A katasztrófa után szívből örvend, hogy a költő megmenekült a zaklatásoktól, a melyek oly élénken tárulnak elénk azon levelekből, melyeket Vörösmarty — többször álnévvel — feleségéhez intéz. Nemcsak életrajzi, de kortörténeti becsük is elvitázhatatlan e leveleknek; valamint azoknak is, a melyeket Vörösmarty Wesselényivel váltott. A többi között az 1846 aug. 21-iki levele vonja magára figyelmünket, melyben a költő az örökváltság és a népképviselet kérdésein elmélkedik s egyszersmind kifejezi aggodalmait azon nehézségeken, a melyek e fontos kérdések megoldását gátolják. »Ez már oly dolog, — írja Vörösmarty 1846 okt. 11-én kelt levelében — miért okos és becsületes nemzetnek fáradni, sőt ha nem oktalanul fog a dologhoz, veszélybe menni is dicséretére válik. Ily küzdelem nemzethez méltó, mert mind észre, mind emberies törekvésre mutat.« Wesselényit mélyen meghatják a költő szavai. Szeretné — mint mondja — azokat minden nemes, kivált az erdélyiek fülébe dörgeni, hogy öntudatra ébreszthetné a »szennyes önzés által kövesülteket.« »De barátom — folytatja — nem prózád, hanem leglelketrázóbb s elhaltba is életet fuvalni képes verseid sem tudnák e szikkadt és fonnyadt szívű, kocsonyásodott vérű s bükkfafejű arisztokratáinkat, kik főként Erdélyben nemünk gyalázatára csordánként léteznek, megtéríteni.« Teleki László gróf levele, melyben a márcziusi átalakulásokról tudósítja Vörösmartyt, egyike a gyűjtemény legértékesebb adatainak. Arra kéri a költőt, hogy használja fel hatalmas befolyását az ellenzéki körben, hogy semmiféle tüntetés ne történjék; mert —- úgymond — az országgyűlés ellenzéke szépen indult, a siker szinte bizonyos, nagy kár volna ezt megrontani. Azonban, mire e levél (márcz. 14-én kelt) Vörösmarty kezébe jutott, akkorra már Petőfi és társai megkezdték a mozgalmat. A rémuralom iszonyatosságainak megkapó rajzát olvassuk Ujfalvy Sándor levelében, a ki az oláhok közt szenvedett gyötrődéseit mondja el, s a ki — mint írja — kénytelen »eleven holtnak« lenni. Vörösmarty ifjúkorára vetnek világot a Teslér Lászlóval, Klivényivel, Egyed Antallal, Kisfaludy Károlylyal, Toldyval, Fábián Gáborral és Zádorral folytatott levelezései, a melyek leginkább az akkori irodalmi törekvésekről szólnak, s kifejezik azt a közhangulatot, a melyet Vörösmarty költői művei alkot-