Századok – 1901

Történeti irodalom - Apponyi Sándor: Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok. Ism. L. 442

446 TÖRTÉNETI IRODALOM. 446 »Erdélyi Miicsá«-ja, a Magellan-expeditió világhírű ismertetője, csakugyan erdélyi származású volt-e ? épen e folyóiratban vettetett föl;1

) nem kevésbbé érdekes Heusner Miklós »Hodoeporicon« cz. munkája (Basel, 1580. — 477. sz.), melyben a következő útleírások vannak ismertetve : 1. Rubigallus bizanczi útja, a ki a Szapolyai János király halála után a portára küldött Werbőczit és Eszéki János pécsi püspököt kísérte el. (Fraknói nem említi Werbőczi kisérői között, sőt Werbőcziről írt becses műve e passusából: »arról, hogy kik és hányan képezték kíséretüket, nincs tudomásunk«, azt következtethetjük, hogy e művet nem is ismerte.) 2. TJrsinus Velius pozsonyi útja. 3. Edeiing Joachim pannóniai útja, a ki Bécsben Sambucust látogatta meg, Komáromban pedig Lasko várparancsnok vendége volt. 4. Sigemund Dávid német és sarmata útja. (Itt mellékesen megemlítjük, hogy téves a commentátor azon állítása, hogy Bod Sigemundot nem ismeri ; ismeri bizony, csakhogy, »Kassai Dávid Sigmond« néven. Magyar Athénás, 133. 1.) És még két magyar tárgyú útleírás Janus Pannoniustól és Petancius Felixtől. Szintén bővebben van ismertetve Ungnad Dávid 1572-iki törökországi követsége. (495. sz.) Legérdekesebb részletek belőle a budai pasánál tett látogatás és a királyi palota, a budai fürdők és Pest város »rozoga házainak« leírása. Ily becses leírásoknál valóban mindenki feleslegesnek fogja tartani a tudós kalauz ilyen mentegetőzését: »A könyv ritkasága mentse ki a hosssu idézeteket.« Nem tudjuk, hogy nem tévedünk-e, ha ez utóbbi ismertetésben ellenmondást látunk e két kifejezés között : »Omichius egyébként, a mint látszik, az útleírásnak csak kiadója volt, és nem mint később Gerlach, a követ kísérője is« (335. 1.), és e között : »Mint látjuk, Omichius szorgalmasan jegyzett« (338. 1.), a mi, ha úgy volna is, nem egyéb tollhibánál. Szeretnénk még megemlíteni Possevinus híres jezsuitának »Atheismi Lutheri, Melanchthonis« cz. munkáját (Yilna, 1586) commentátorunk becses kivonatolása alapján (515. sz.), Bucella »Confutatio«-ját (Krakó, 1588), melynek tárgya Báthory István lengyel király betegsége (524. sz.), a Zsámbolci-irodalmat, de abba kell hagynunk, mert — Horatiussal szólva : iam satis est, ne me Crispini scrinia compilasse putes, verbum non amplius addam. A gróf Apponyi gyűjteményének tetemes részét alkotják az egykorú tudósítások megnyert vagy elvesztett csatákról, törökpusztításokról és több efféléről : Zeyttung-ok, Newe und •) Századok, 1887. 286. 546—548.11., 1889. 52—56.11., 1890. 661—662.11.