Századok – 1901

Történeti irodalom - Apponyi Sándor: Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok. Ism. L. 442

TÖRTÉNETI IRODALOM. 443 könyvtár gazdagságáról, most a bőkezű tulajdonos maga ismertet meg részletesen minden egyes darabjával, elmondva bevezetésül könyvtára keletkezésének történetét is. Gróf Apponyi Rudolf, a könyvkedvelő Sándor apja, nagykövetünk volt Londonban és Párisban, s lia, a fiatal Sándor gróf, úgy elégítette ki könyvgyűjtői szenvedélyét, a liogy erre Londonban és Párisban alkalma nyilt, t. i. gyűjtötte magyar szerzőknek idegen nyelven írt s külföldön nyomtatott munkáit ; továbbá idegen íróknak Magyarországra vonatkozó vagy magyaroknak ajánlott, külföldön nyomtatott müveit. Magyar nyelvű művek vagy magyarországi nyomtatványok ugyanis ritkábban fordultak meg a külföldi antiquarius-piaczon, hogysem az amateur könyvgyüjtési szenvedélyét kielégíthették volna. Bár elvétve ilyenekre is talált s nem egy ritka magyar nyomtatvány díszítette könyvtárát. Hogy néhány példával szolgáljunk, elég megemlíteni Pesti Gábor »Esojms fabulay«-nak 1536-ik évi kiadását, melynek unicum-példányát a liberális gróf később a M. Tud. Akadémia könyvtárának ajándékozta; Sztárai Mihály »Az igaz papsagnac tiköre« czímű műve második (Magyaróvár. 1559) kiadását, mely szintén unicum; Draskovith »Horologium principum«-át (Grátz, 1610); a Jansonius-féle szintén ritka amsterdami új testamentomot (1646) stb. De mindezek csak elenyésző csekély részét alkották a gazdag könyvtárnak, melynek katalógusát az elől czímzett kötettel indította meg tudós birtokosa. Mert a 478 lapra terjedő vaskos kötet még csak egy harmadát, a XV. és XVI. századi nyomtatványokat sorolja föl; a második kötet a XVII-ik, az utolsó kötet a XVIII-ik századi nyomtatványokat s az utolsó acquisitiókat foglalandja magában. Vajha mentül előbb követnék az elsőt ! Megvalljuk, nagyon nehéz számot adni e kötet tartalmáról. Nem száraz bibliographiai lajstromot, puszta könyvczímeket kapunk itt, hanem ezeken kívül a könyv történetét, szerzője rövid életrajzát, elmondva azt is, hogy az idegen nemzetiségű szerző művében mi érdekel bennünket magyarokat, sőt gyakran ennél is többet : hű közlésben vagy kivonatban megkapjuk a műnek vagy előszavának, vagy ajánlólevelének, vagy bevezetésének magyar vonatkozású részét. Ezért fogja haszonnal és érdeklődéssel végig tanulmányozni azt az irodalomtörténettel foglalkozó és a bibliographus, a historikus pedig könyvtára segédkönyvei közé fogja iktatni. Valóban becses e kötet az irodalomtörténetíróra és bibliographusra nézve, de nélkülözhetetlen a historikusnak. Számtalan érdekes dolgot talál benne mind a kettő, de legtöbbet az utóbbi. Ezért hívjuk föl reá e folyóirat olvasóinak figyelmét is.