Századok – 1901

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Néhány új adat Ocskay László életéhez 430

NÉHÁNY ÚJ ADAT OCSKAY LÁSZLÓ ÉLETÉHEZ. 435 nap két német trombitással együtt labanczczá lészen. OcsTcai László, ez is conspirait, és az parancsolat szerint, maga directiója alatt 3000 emherhül álló haddal félreáll és segítséggel nem lészen. Bezerédi is ezen Ocslcaival már conspirálván, labonczczá akar lenni, (de) csudálatossan kézre kerül, Sáros-Patakon maga regimentjebéli tisztekbűi valókkal, azaz harmad-magával feje vétetik.« így szól Teleki Mihály gróf erdélyi udv. consiliarius naplójegyzete. Ezzel tökéletesen egyezik, sőt Ocskay árulását mint a csatavesztés szülő okát még nyomatékosabban megbélyegzi Joannes Georgius Buchholtz késmárki evangelikus tanár, majd kakas-lomniczi lelkipásztor szintén egykorú diariumának következő bejegyzése: »Anno eodem 1708. 2. (3-tia!) Augusti omnis Hungarorum militia (csak a fő hadtest !) per proditionem Ocslcaianam ad Trenchinium dispersa est atque concussa ; imo parùm aberat, quin et ipse Princeps Rákóczi us captus fuisset, qui in fuga lapsu equi nimis laesus in facie, vix evasit.« *) Ez a két legnevezetesebb adat, mely munkánk megjelenése óta Ocskay László életére, s illetőleg az ennek forduló pontját képező árulására nézve előkerült. A könyvünkben foglaltakat csak megerősíti. A 484. laphoz. Mivel már korrendben haladunk, üssük fel a kötet idézett lapját, a hol gr. Pálffy Jánosnak 1709-iki újév táján Árva és Liptó elfoglalására irányuló combinait hadműveletéről van szó. Itt a lap alján »Pálffy előnyomúlását« helyett »Pálffy vállalatát« igazítandó; az előbbi kifejezés csak tollhiba, — de hát, ha már javítunk, ne hagyjuk ezt sem érintetlenül. Az 501—502. lapokhoz. Ocskay Lászlót, mióta a császáriakhoz pártolt, — a mint munkánkban reámutatunk — mindjárt eleitől fogva kerűlgeté, úgyszólván üldözőbe vette az árulók fátuma, a maga ellen kihívott Nemesis bosszúja. Kelepczébe csalt s erővel császári szolgálatba kényszerített becsületes katonái csapatosan hagyják ott és térnek vissza a régi zászlók alá ; rablott, összeharácsolt kincseit régi bajtársai, saját volt tisztjei fölverik s elnyerik; ugyanazok éjjel-nappal leskelődnek reá, hogy elevenen keríthessék kézre a hazaárulót és szegény fogoly katonák istentelen, kegyetlen gyilkosát; minduntalan híre támad, hogy itt, vagy amott elfogták, megsebesítették, vagy levágták. (Gyakran valóban csak hajszálon menekült meg ily sorstúl.) Mígnem végre csakugyan be is tölt *) A diárium eredeti kézirata a késmárki ev. lyceum könyvtárában. Az idézett bejegyzés a 337. lapon. 28*