Századok – 1901

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Néhány új adat Ocskay László életéhez 430

432 THALY KÁLMÁN. ivadékai, az Okolicsányiak baráthi levelesládájában Dicskei Kovács István verebély-széki alispántól több sajátkezűleg aláírt vagy előttemezett (Coram me Stephano Kovács de JJiczke vice-comite sedis archiepiscopalis de Yerebély, m. p. P. H.) eredeti irat találtatik. Úgymint rendeleteket ad ki, vagy egyezségleveleket előttemez a baráthi és berneczei praedialis nemesek ügyeiben. Egyik épen fönmaradt pecsétje czímerpajzsában, valamint a sisakon is, kalpagos magyar vitéz alakja áll, jobbjában zászlót tartva. Ez volt tehát családi czímere. Ε rendeletek és levelek keltei : »Actum in possessione Baráthi, die 25. Junii, Ao. 1698.« (Eredeti.) »Actum Schemnitzii, die 29. Junii, Ao. 1698.« (Er.) »Datum Levae, die 14. Julii, Anno 1698.« (Er.) Azonban, hogy Kovács István még az 1700-ik év tavaszán is élt és Verebély-szék vice-ispánja volt: bizonyítja a garam-szentbenedeki conventnek 1714 »feria tertia proxima post festum Circumcisionis Domini« kelt és több rendbeli korábbi okirat transsumptumát magában foglaló hiteles kiadványa, s illetőleg a bentfoglalt transsumptumok egyike, úgymint Kolonics cardinális és esztergomi érseknek Pozsonyban, 1700 április 9-én kelt, s a baráthi praedialis nemesi kúriát érdeklő levele, a melynek záradékában a hites tanuk sorában első helyen neveztetik : Egregius Stephanus Kovách de DicsJce etc. (Eredeti.) Miután tehát Tisza Ilonának első férje az 1700-ik évben még életben vala s a primatialis nemesi szék ügyeiben hivatalosan működött : a halál alkalmasint csak a következő 1701 —1702 évek valamelyikében szólítá ki őt az élők sorából, — és így az 1703 év folyamában már Ocskaynévá lett szép fiatal nő özvegysége csak rövid időre terjedt. Ennyit ezen a családi viszonyokat megvilágító ügyről. Az 58—59. lapokhoz. Mikor az 1705-iki pudmericzi (más néven vöröskői) csata után Bákóczi a bécsi udvarnak meg akará mutatni, hogy hadserege csak némi rendetlenségbe jött, de széjjel nem oszlott, s ezért egy minden eddigieknél nagyobb szabású betörésre küldé valami 15,000 emberrel Morvába és Ausztriába magát fővezérét Bercsényit: ez aug. 15-én az előhaddal Ocskayt indítá Szakolcza felé; nyomában ment Nagy-Szombatból a gyalogság zöme, melynek ezredeit az 59. 1. elején elősoroljuk. Ezekhez azonban — mint további adatokból utólag reájövénk — még a vitéz Winkler Vilmos ezeres kapitány gyalog regimentje is hozzáadandó, mint a mely szintén ott volt, és a Bécsig, Brünnig, Prágáig colossális riadalmat okozott expeditióban tevékeny részt vőn. A 256—261. lapokhoz. Itt az 1708 aug. 3-iki végzetes