Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. közl. 385

GRÓF SZÉCSEN ANTAL·. 397 Karolinának volt leánya.1

) Szeretném lefesteni e nemeslelkű, nő belső világa képét, de félő, hogy durva az ecsetem. A forradalom évében ismerte meg szíve választottját Szécsen Antal gróf. A ritka nemes arczvonású nőnek mélyen érzett a lelke. Atyjának szörnyű halála rendkívül hatott reá. »Lefújta reményeiről a fiatalság aranyos virágporát« — írja férje. Boldogsága delelőjén is úgy érezte, mintha szívében elpattant volna egy húr, sohasem tudott igazában örülni, legalább nem tartósan. Azonban egy perezre sem jutott eszébe, hogy atyja tragikumát bárkire, vagy a nemzetre vonatkoztassa. Csak a fájdalomból vette ki a részét, nem a bosszúból. De nemcsak a lelke volt igaz, szellemileg is méltó volt férjéhez ; mert époly szenvedélyesen olvasott, époly őszintén rajongott a természetért és művészetért, miként Szécsen. Férje politikai működését méltatta, elveit, törekvéseit tisztelte. Megvolt benne az az asszonyi mély vallásosság, melyet a tudás csak megerősít. Ezzel a kiváló nővel kötötte össze sorsát 1850 junius 8-án Pozsonyban gr. Szécsen Antal. Nagy boldogság jutott osztályrészéül, mert a sorscsapások közepette oly családot alapított, melynek minden tagjába a tudomány és irodalom iránti szeretetet és érdeklődést s a nemes érzést ketten ültették. Meglehet, túlságosan is visszaélek az emlékíró szabadalmával, de nem állhatom meg, hogy a pái'ját sirató nemes lélek ama magán feljegyzését ne idézzem, melyet nejének halála2

) után írt : »Mély csönd és nyugalom környez. Csak itt-ott szólal meg a madár a derűs ég alján. Tavaszodik, szomorúan sóvárgó hangulatom rátér az ébredő természetről kedvesimre, a kik többé fel nem ébrednek, s mindig csak azt kérdem : én kedves feleségem, vájjon te hol vagy? S mégis köszönöm a Gondviselésnek, hogy olyanok szeretetével és barátságával áldott meg, a kiket úgy szerethettem s a kiket úgy megsirathatok, mint az én kedves, drága feleségemet.« ') Szül. 1829. ápr. 23. s) 1874. január 27.