Századok – 1901

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása - I. közl. 310

A PÁLOS-REND FELOSZLATÁSA. 317 vonták segedelniöket a generálistól, megcsappant hasonlóképen az ő jövedelme is, állítólag még ruházkodásra sem tellett, postai és patikai költségeit is a magáéból kellett födöznie.1

) Könynyen elképzelhető, hogy az a kép, melyet Szentmartonyi a felség elé festett, nem volt valami rózsás; főnökének ellenséges indulatára, saját magának anyagi károsodására hallgatva, sötét színekbe mártotta ecsetjét. A szóbeli tárgyalással, úgy látszik, meg volt elégedve a császár, mert Szentmartonyival megizente a generálisnak, hogy most már foglalja írásba a vádakat és juttassa hozzá. Ordódy még mindig nem értette meg a császár intentióit; vádoló irata, a mit erre a fölszólításra a császárnak küldött, erőtlen, érezhetően subjectiv a hangja, jóformán egyebet sem tesz, mint ismétli régebbi panaszait, első sorban a máriavölgyi pálosok ellen; csak annyi az újság benne, hogy elégedetlenségét kiterjeszti a provinciálisokra, a kik szinte korlátlanúl uralkodnak, őt figyelembe sem veszik, fegyelmet nem tartanak és — nem küldenek neki pénzt.2

) Szentmartonyi sietett a levéllel Bécsbe és átadta a császárnak. A fejedelem beszédbe elegyedett a titkárral, kikérdezte a pálosok viszonyairól s feleleteiből meglátta, hogy Szentmartonyi sokkal értelmesebb ember, mint a generálisa; a fő helyett tehát a titkárral tárgyalt, megkérte, hogy a mit mondott, foglalja írásba és terjeszsze eléje vélekedését a pálos rendről.3) Szentmartonyi sietett eleget tenni a megbízásnak és pár nap múlva hosszú memorandumot nyújtott be a császárhoz. Az ő súlyos, határozott vádjai, melyekből a személyes motívum egészen hiányzik, másként szólnak, mint a generális határozatlan, üres panaszai. Az érdekes irat — melynek elején Szentmartonyi megjegyzi, hogy állításait tulajdonképen csak a horvát provinciákból meríti, de azért egyformán illenek az egész rendre — nagyjából a következő dolgokat említi : A pálosok fölbátorodva a császári rendeleteken, azt hiszik, hogy minden tekintetben föl vannak oldozva köteles-Ordódy jelentése a helytartótanácshoz, 1785. aug. 20. U. o. 1785 : 643. sz. iratcsomó. A generális azonban arról megfeledkezni látszik, hogy a titkárjának rendesen kijárt a rend tagokat megillető' fizetés, s az egyes kolostoroktól (nem is a provinciáktól) a secretariusnak látogatás alkalmával adni szokott ajándék valóban ajándék volt, melyet a secretarius nem követelhetett meg. Arról nem is szólok, hogy Szentmartonyi abban az időben már le is mondott hivataláról és neve a csáktornyai rendház tagjai sorában szerepelt. 2) Jelentése a királyhoz, 1786. jan. 8. U. o. 3) U. O. 1786 : 644.