Századok – 1901

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása - I. közl. 310

314 CSÁSZÁR ELEMÉR. rálisi hivatalt is; ha nincsen választó,1

) ne is legyen választandó. Am ha a generális minden áron választókat akar, forduljon a helytartótanácshoz, nevezzen ki az meghízottakat.2) Ennek a jámbor kívánságnak természetesen megvolt a csalafintája : ebben az esetben a helytartótanácsra hárították volna a választók diurnumainak költségét, a mit különben minden provinciának magának kellett volna viselni. Az osztrák provinciális gúnyolódás helyett a sentimentális hangot választja. Azt írja Arbesser Alajos Gráczból, hogy roppantúl sajnálja, nem küldhet választókat, sőt még ő maga sem jelenhetik meg Máriavölgyben, mert »quis enim mihi viaticum dabit, quis victum in Maria-Thall pro me solvet?« Hiszen szegény feje még otthon is a maga költségén él, a provinciája oly szegény, hogy »ego usque in hodiernum diem nec nummum adhuc obtinui et totam ex deposito meo praestare debui.« Egyszersmind kijelenti, hogy a generálisi méltóságot fölöslegesnek tartja, mert a császári rendeletek megfosztották minden hatalomtól. Nem irigyli Ordódytól senki a dicsőségét, azért olyan ajánlatot tesz, a mit minden tartományfő örömmel fogadhat : eszközölje ki a generális a fejedelemnél, hogy a míg él, választás nélkül maradjon meg generálisnak, halála után pedig szűntessék meg az állást. Annál inkább ajánlja ezt, mert a rend fejének »mea provincia nec nummum amplius dare poterit, .... si enim suo Provinciali nullám taxam dare possunt, quam dabunt Generali ?« 3) Ebből az utolsó jelentésből kiolvashatta a generális, hogy pénzt most hiába vár az osztrák provinciától, és az a megvető hang, a melyen a tartományfő a generálisi méltóságról beszélt, arról is meggyőzhette, hogy jövendőben sem számíthat az osztrákokra. A rendfőnök nagy haragra lobbant, mikor a leveleket olvasta. A hiu, uralkodni vágyó Ordódy már azt is nehéz szívvel viselte, hogy hatáskörét megnyirbálta a császár, most alattvalói, saját rendjének első tisztviselői támadják és gúnyolják, megtagadják az engedelmességet, lenéző hangon érintkeznek vele, s megfeledkezve a szerzetesi alázatosságról, fenliéjázva tagadják meg tőle a pénzbeli járulékot. Egyedül a magyar provinciától érkeztek megnyugtató hírek ; itt sem generális-választókban, sem pénzben nem volt hiány. Azonban velük sem volt megelégedve a generális, Az eltörölt definitorokra gondol, kik szintén tagjai voltak a generális-választó nagykáptalannak. 2) Osz. Levéltár u. ο. A levél jun. 16-án kelt. 3) A levél jun. 26-án kelt. U. o.