Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - I. közl. 289

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 303 diplomácziai körökkel, érdeklődött minden iránt. Rajongással kereste föl a művészet remekeit. Elfogta őt is az itáliai varázs, melyet a ki érzett, úgy sem várja részletes leírását. Megpróbálkozott azzal is, hogy naplójában följegyezze az emberekről s a látottakról való benyomásait. Később maga is azt találta, hogy sok volt bennök a hamis sentimentalismus, az a költői állelkesedés, mely a sokat olvasó, de keveset író embereknél szokott jelentkezni, ha referálgatnak benyomásaikról. Ε naplóit — pedig kár értök — elégette. Hazajővén, liivataloskodása mellett Sallustius, Cicero és Tacitus olvasására tért; olvasott magyar, franczia és angol politikumokat. Rajongott Lord Byron munkáiért, Leopardiért és Goethébe mélyedt. Teljesen érthető, hogy a lelkiekben gyönyörködő, a politikai ideálokért rajongó majdnem gyermekifju halálig megunta a bureaukratismus nyűgét, melyet a vén tanácsosok nyakába vetettek. Gyakran ok nélkül elkeseredett. Kicsi volt neki Maczedónia. Ideált választott magának. Dessewffy Aurélban találta fel azt, kinek geniejét bámulta, irányát követte. S ez az ideálja 34 éves korában hirtelen meghalt.*) Lelkéből megsiratta. A fiatalság hevével újra elmélyedt komoly tanulmányaiba s ápolta ismeretségeit. Barátjának Czernin Jaromirnak az édes anyja, sziil. Rosenberg grófnő, ki fiának kedves pajtását rendkívül megkedvelte, a művelt fiatal embert bevezette Bécsnek akkor legelőbbkelő s hangadó salonjába, Schönburg Lujza herczegnő társaságába. Ezen a réven ismerkedett meg Schwarzenberg József herczeg szellemes leányaival, kik közül az említett Lujza herczegnőn kívül az egyik, Eleonóra, Windischgrätz herczegnő, a másik Bretzenheim s a negyedik Lobkovitz herczegnő vala. Ezen kör legkiválóbb alakjai közé tartozott Schwarzenberg Eleonóra, szül. Liechtenstein herczegnő is, ki évtizedeken át nemcsak a bécsi, hanem mondhatni, az európai előkelő társaságban vezető szerepet játszott, és egész életén át őszinte barátságával tűntette ki ») 1842. febr. 9-én. Az Augs. Alig. Z. 1842. febr. 21. számában megjelent bensőséges hangú nekrologot Sz. A. írta. — V. ö. a Budapesti Szemle 1882 évi f. Dessewffy jellemzését.