Századok – 1901
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - I. közl. 289
29(1 THALLÓCZY LAJOS. dését liíven »sine ira et studio« jellemezni. S vájjon lehetséges volna-e ez már ma? I)e meg ha el is kapna a történetírónak az az ösztönszerű heve, mely szereti elmondani a látottakat és hallottakat, visszatartana tőle magának gr. Szécsen Antalnak intő szózata. Szinte magam előtt látom a grófot, jellemzetes, erős koponyájával, széles arczvonásaival, torzonborz szemöldökével, rövidre nyirott bajuszával, négyszögletes magyar állával, melynek egyenetlenségét csodás derűvel árasztá el figyelő, okos, kedves szemeinek nyájas tekintete. Ez a külsejét nézve filigrán kiadásban Bismarckhoz hasonlítóx ) államférfi ugyancsak rám pirítana, emlékezetembe idézvén társulatunk 1892 évi közgyűlésén mondott ama szavait, hogy társulatunk nagyon helyesen cselekedett, mikor a jelenkor történetétől eltekintett. »A jelenkor történelme — úgymond — mindenhol közel áll a napi események föladataihoz, ellentéteihez és gyakran szenvedélyeihez is.« 2) Bízzuk tehát gr. Szécsen Antal val. belső titkos tanácsos, ő Felsége udvari főmarsallja és aranygyapjas vitéze, a 48 előtti alkotmányos conservativ párt egyik főszónoka, az októberi diploma egyik megalkotója politikai méltatását az utókor pártatlan anualeseire, mikor »suum cuique decus posteritas rependit.« 3) A mienk csak az ember, a szellemes író legyen, a mély felfogású historikus és elnöke társulatunknak, melyhez teljes szívvel ragaszkodott akkor is, mikor az ügyek vezetésétől visszavonult. S ha politikai pályafutásának hullámai beleverődnek is az író és történetíró eszmekörébe, legyen az inkább megértető részlet, mintsem mélyreható kortörténeti jellemzés. I. Gróf Szécsen Antal családja horvát eredetű. Zágráb megye délnyugati részéből való, mely a károlyvárosi határőr-J) Ε hasonlatosságot kortársai megannyian revelálták. Noha gróf Szécsen politikai tekintetben Bismarck irányzatának heves ellenzője vala, geniejét bámulta s ezt följegyzéseiben többször is hangsúlyozza. 2) Emlékkönyv, 1892. 9. 1. 3) Tacitus : Ann. IV. 35.
