Századok – 1901

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - I. közl. 15

ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁ.RSASÁ.G. 2] a zsinattal, még jobban felingerelte Zsigmondot Visconti ellen, ki fondorkodásaival épen a Zsigmond által létrehozni kívánt békét fenyegette. Nem lehet tehát csodálnunk, hogy Zsigmond ezek után folyton a milanói berezeg megbüntetésén jártatta eszét. Baselbe érkezte után — október 11-én — nem egy alkalommal nyilatkozott Visconti elleni terveiről. A zsinat által IV. Eugén pápának adott határidő ekkor már múló­félben volt ; a császár azt kívánta, hogy e határidő hosszabbít­tassék meg; kívánságára egy szűkebb bizottság választatott, mely e kérdésben a bibornokokkal tárgyalt. Ennek október 17-iki ülésén a császár is megjelent, s felpanaszolva a herczeg álnokságát, fölemlítette azt a híresztelést, hogy a zsinat a milanói berezegnek befolyása alatt áll. Ε gyanúsítás ellen a páviai püspök tiltakozott, kijelentvén, hogy ő a herczegtől soha oly utasítást nem vett, mely a pápának hátrányára lenne, ép oly kevéssé a többi, összesen hét milanói egyháznagy.2) Zsigmond ekkoriban, úgy látszik, komolyan foglalkozott azzal, hogy Visconti ellen hadat indítson. Megérkezte után Baselbe rendelte a svájezi szövetséges kantonok képviselőit, s azoknak előadta a milanói herczegnek iránta tanúsított eljá­rását, felkérve őket, hogy őt a herczeg megfenyítésében segít­sék. Bírjuk ez ügyben a zürichi polgárság határozatát. Novem­ber 17-én a zürichi polgármester, a tanácsosok és a nagy 200 tagú — tanács elhatározza, hogy a császár kivánatá­nak eleget fognak tenni, őt a milanói herczeg ellen indítandó hadjáratban segíteni fogják, — a városi lobogó alatt vonu­landnak majd ki, — de előbb még a maguk részéről is köve­tet küldenek Viscontihoz, hogy az ő nyilatkozatát is meghall­ják ez ügyben.3) A zsinaton is előjött e kérdés. Deczember 5-én Zsigmond a bibornokokkal és a zsinat egy szűkebb bizottsá­gával tárgyal különféle kérdésekről s többek között az olasz dolgokról is. A milanói herczeget illetőleg Zsigmond ekkor azzal a kívánsággal áll elő, hogy most, miután Velencze és Elorencz között az 1433 ápril 26-iki ferrarai béke folytán az ellenségeskedés szünetel, illő, hogy a pápa és Visconti szintén kibéküljenek. Azt kívánja tehát, hogy a zsinat tiltsa el a herczeget a pápa elleni hadviseléstől, egyúttal pedig à bizott­ság küldjön ki néhány bibornokot, de ezek között ne legyen olasz, kikkel a császár e kérdés fölött tanácskozhassék. Az értekezlet elnöke erre azt felelte, hogy ők erre felhatalmazva nincsenek, a piacenzai bibornok pedig tiltakozott az olaszok *) Altmann id. h. 9697/a szám. 2) Ε. T. Α. XI. 73. sz. Johannes de Segovia-tól véve. 3) Κ. T. Α. XI. 75. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents