Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

ISTVÁN UR ÁRVÁJA. 199 de hozzá tette, liogy ebből hátramaradás nem háromolhatik Lajos magyar királyra vagy anyjára, minthogy Kázmérral kötött szerződéseiknek épségben kell maradniok : Erzsébet anyakirályné, Kázmér nénje első sorban, másod sorban pedig fia Nagy Lajos örököse a lengyel koronának.1

) Az Erzsébet és Yenczel közötti eljegyzés is föloldatott a következő igen érdekes megokolással : Történt egykoron (olim, azaz három év előtt, úgymond a pápa), hogy a még kiskorú Venczelt atyja a császár, Erzsébetet nagyanyja idősb Erzsébet magyar királyné eljegyezték egymásnak (contraxerunt sponsalia de presenti) abban a hiedelemben, hogy ez eljegyzés által a kölcsönös békét, jóindulatot és barátságot előmozdítják Magyar- és Csehország között. Az eljegyzésnél a császár, a magyar király és anyja, valamint néhány főpap és főnemes megesküdtek arra, hogy a jegyeseket, elkövetkezvén annak törvényes ideje, az arról adott írás értelmében összeadják. Kitűnt azonban az eljegyzés után, hogy Magyarország lakosai, hírét vévén az eljegyzésnek, szinte kivétel nélkül elszomorodtak, s e kedvetlenségök mind e napig tart, sőt félő, ha a házasság megköttetnék, az nem — mint reméllek — a békét fogná meggyökereztetni Magyar- és Csehország között, hanem kétségen kívül egyenetlenségre és sok botrányra fogna alkalmat szolgáltatni ;2) továbbá Erzsébet is, ki immár fölnőtt, a házasságot megkötni vonakodik és nem járul hozzá a nevében megtörtént eljegyzéshez. Lajos magyar király és anyja tehát tapasztalván unokájok ez idegenkedését s az ország lakosainak folyton tartó háborgását, melyet lehetetlen megcsendesíteni :3) esedeznek a szent atyához, hogy őket mindnyájokat oldja föl eskiijök alól. — A pápa figyelembe véve e körülményeket, megbízza követeit : az Acqui-beli püspököt és Begonis Péter főesperest, hogy ha a császár, a magyar király és királyné (értsd az idősbiket), Yenczel és ') Theiner id. m. II. 89. Róma, 1369 deczember 5. a).. . regnicole .. . Vngarie fere universaliter hoc audito, exinde . . . adeo contristati fuerunt, et sunt etiam de presenti, quod, si fieret, . . . sperabatur ad pacem, esset indiibie materia discordie ... et multorum etiam seandalorum. 3) Regnicolarum turbationem, que utpote inextvicabilis de ipsorum cordibus, immobilité!· perdurât.