Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben 1

12 PÓR ANTAL. Köln fönséges szentegyháza, hol a napkeleti bölcsek erek­lyéit egy csodálatos mívű szekrényben mind máig őrzik, a kereszténységnek igen látogatott búcsus helye volt. A magyarok ezenfölül még különösben vonzódtak ide a magyar eredetű csodatevő öltönvke miatt, melyről minthogy ide nem tartozik, más alkalommal szándékozom bővebben értekezni. Tudván, hogy a hajdan gazdag kölni kincstárt 1794-től fogva a fran­cziáktól való félelem miatt háromszor is ládákba csomagolták, a Rajnán túlra menekültek a becses műkincsekkel, és ezek nagy részét azután elárusították, sőt beolvasztották,*) kevés reménynyel kutattam, ha vájjon találok-e még itt magyar ere­detű emlékeket? Nem is találtam. Átnéztem tehát a régi leltárakat. De ilyen is csak fogyatékos kettő van eleddig föl­tárva: az egyik G-elenius »De magnitudine Coloniae« 1645-ben kiadott művében, mely huszonnégy tételt tartalmaz, míg a másikat híirminczöt tétellel Schonemann Péter kincsőrző adta ki 1671-ben. Ε harminczöt darai) közül ma csak a legértékesebb kilencz van meg. Az elveszettek közt a 21-ik szám alatt elő­fordúl egy edény (gefáss, ereklyetartó) szent István ereklyéi­vel; ha ugyan e sz. István alatt az apostoli magyar királyt kellene értenünk és nem a kereszténység első vértanúját. Ez volna kutatásaim vékony eredménye.2) Kölnből a zarándoklók a megyei főpap, Genepi Vilmos kölni érsek kíséretében elindulva, közeledtek zarándoklatuk végső czélja, Aachen felé. Minthogy 1357-ben a pünkösd május 28-ik napjára esett, ha tény, a mit a trieri püspökök krónikája följegyzett, hogy a császár ekkor koronázta meg harmadik hitvesét, Schweidniczi Annát, biztosra vehetjük, hogy e sátoros ünnepet Aachenben töltötték a nagy uraságok, s ezt annál inkább, minthogy a császár két, Aachenben kiadott, eddig ismert okirata május 29-én kelt. Ezek egyike a mainzi sz. Ágnesről nevezett kolostornak oszt kegyeket, a miből arra következtethetünk, hogy a fejedelmi hölgyek, mint ez a közép­korban dívott, Mainzban létök alkalmával női kiséretökkel együtt ') Frenken : Das Schicksal der im Jahre 1794 über den Ehein geflüchteten Werthgegenstände des Kölner Domes. 2) V. ö. Bock : Der Kunst- und Eeliquienschatz des Kölner Domes.

Next

/
Thumbnails
Contents