Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - I. közl. 97

ISTVÁJf ÜR ÁRVÁJA. 103 és családi szövetkezés szorosan összefügg, s így a kis lierczegnőnek öntudatlanúl ugyan, de része volt Dalmáczia visszafoglalásában, melynek atyja herczegi czímét viselte. Egészben véve, lia észben tartjuk, liogy 1356-ban Károly császárnak fia még nem volt, Csehország tehát öcscsére, dános morva markolábra s ennek elsőszülött fiára Jodokra nézett, e tervbe vett házasság, melynek következtében Erzsébet egykoron Csehország királynéja leendett, míg testvérének Jánosnak Magyarország koronájára volt várandósága, mind Magyarországra, mind Cseh- és Morvaországra nézve kívánatosnak volt tekinthető. így mutatkoztak az eshetőségek még 1361 februárius 2-án is, midőn az érdekelt felek az eljegyzést, mely 1356-ban jogerővel még nem bírt, mert a jegyesek még nem valának hét évesek, megújították, megerősítették. Néhány hét múlva azonban erősen megváltoztak a viszonyok. Anna császárné 1361-ben februárius 26-án életre való fiúgyermekkel, Venczellel, a későbbi császárral ajándékozta meg férjét, IV. Károly császárt, s ezzel Erzsébetünk, illetőleg nagyanyja reményei szétfolytak. Talán ezen eshetőségre való tekintettel sürgették a Luxemburgiak az 1356 évi eljegyzési szerződés megerősítését. De csalódtak, ha azt hitték, hogy a nagyralátó magyar anyakirályné az ő nagyreményű unokáját egy harmadrendű fejedelem, a morva markoláb fiának, kinek atyja tartománya egy részén kívül egyébre kilátása nincsen, szánta. Attól a pillanattól fogva, hogy Jodok úrfinak hatalmi látóhatára befellegzett, elpárolgott :— mint előre látható volt, — menyasszonya is. Megírtuk annak a nagy összezörrenésnek történetét, mely 1V. Károly császár és Nagy Lajos királyunk közt anyja meggyalázott becsülete miatt keletkezett 1361-ben,1

) épen azon esztendőben, a melyben Erzsébet eljegyzését Jodokkal megújították. Előadtuk a nagy szövetkezést, melyet Erzsébet anyakirályné IY. Rudolf osztrák herczeg lázas közreműködésével a császár ellen összehozott, mely nagy veszedelemmel fenyegette a császárt, véres háborúval a kereszténységet, és vérmes ») SzázadoTc, 1900. 289. és köv. 11.