Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben 1

4 PÓR ANTAL. gatva Velenczét, reméllette, hogy engedékenységre bírja. De az eredmény elmaradt. ïreviso ostroma, melyet Nagy Lajos maga intézett, nem haladt előre, sőt a király életét is veszély fenyegette, elannyira, hogy az osztrák herczeg, ki »nagyon féltette barátját«, rábírta: hagyja el a tábort, kössön fegyverszünetet és jöjjön haza. Eközben a Yelenczében és Pádnában folytatott béketárgyalások sem vezettek czélhoz. (1357. április 5.)1) Hogy az ég segedelmével e bajon segítsen, határozhatta el magát a magyar anyakirályné a búcsújárásra. * Kíséretét e jámbor útjában, Diessenhofen és Kebdorti Henrik egyformán hétszáz lóra (equi, equitaturae) teszik; a trieri és mainzi krónikák nagy fegyveres kíséretet említenek. A hétszáz ló vegyest hadi népet és málhát vivő állatokat jelent. Ebben a tömegben foglaltatik — úgy hiszszük — a császári pár kísérete is. Biztosra kell vennünk, hogy a magyar királyné kíséretében magyarok is részt vőnek, noha azok java a harcztéren, n hol a háborúság újra megindult, vala foglalatos, de ezekről a királynéjok kíséretében levő magyarokról tudomásunk nincsen. Ellenben tudjuk, hogy voltak lengyel herczegek a magyar királyné rokonságából, a Piastok közül, s valószínűleg más lengyel urak is, kik a császári párt, és első sorban a magyar királynét kisérték. A levelek közt ugyanis, melyeket a császár útközben kiadott, kettőt találunk, melynek záradékában a jelenlevő egyházi és világi főurak tanukúl felsorolvák. Ezen levelek egyike Mildenburgban (Mergenthemi és Aschaffenburg közt) május 16-án, másika Aachenben május 29-én kelt.3) A tanuk a következők : Holicnloch (ma : Hohenlohe) Albert würzburyi püspök, ki csak egyszer, a mildenburgi levélben fordúl elő. Ez, minthogy Mildenburg Würzburg közelében fekszik, tisztelegni jöhetett csupán a császár és annak koronás vendége, Erzsébet anyakirályné elé, kivel holmi magyar sógorságot tartott, a mennyiben Hohenloch Gerlach nem épen ') V. ö. erre nézve Nagy Lajos czímű művemet a 298 és köv. lapokon, vagy A magyar nemzet története III. köt. 242 és köv. 11. s) Eeg. imp. VIII. 2053. 2661.