Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - I. közl. 97

ISTVÁN ÚR ÁRVÁJA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. írhattunk volna hangzatosabb czímet is e tanulmányunk élére. Pl. Nagy Lajos király unokahúga, vagy Szlavónia, Dalmát- és Horvátország herczegnője, vagy konstantinápolyi császárné, Taranto herczegnője, Románia és Achaja úrnője, minthogy mind e czímek jogosan megillették őt, a magyar Anjouk királyi házának e sarját és néhanapján egyedüli örökösét, kinek ekkor a római császár is epedett a keze után. Mégis legigazabban megilleti őt az árva nevezet. Hiszen miután szerető atyját korán elragadá mellőle a halál, anyja pedig, kinek ilj férj kellett, szintén elhagyta, a szó legszomorúbb értelmében árva lett. Még föl sem iperedett az elhagyott kis leány, máris politikai csere-herének volt tárgya : egyszer ennek, másszor annak Ígérték, jegyezték el, hol öregnek, hol ifjúnak, a mint azt mások önző érdeke kívánta. Ot meg sem kérdezték, legfeljebb akkor hivatkoztak reá, ha az állam érdeke vagy egyéb, úgy hozta magával, hogy előbbi jegyesétől elválaszszák. Ha némi emberi érzés, egy falatka szív élt e szegény leány kebelében, — és ki vonhatná ezt kétségbe? - lehetetlen, hogy a legszerencsétlenebb teremtésnek ne érezte légyen magát. Legutóbb egy idős, kiélt olasz herczeghez adták, ez után is húsz évesnél alig idősb korában özvegyen mult ki e sivár világból és oly elhagyottan, hogy temetése költségeit haldokló nagyanyjának kellett kirendelnie számára. SZAZADOK. 1901. II. FŰZET.