Századok – 1901

Értekezések - CZOBOR BÉLA: Egyházi szerelvények Szent István király korában 1009

1030 CZOIíOR BÉLA. Y. Szent László azon oklevelében,1

) melyben a pannonhalmi sz. mártoni apátság kincseit és vagyonát leírja, az apátság XL századi egyházi szerelvényeinek jegyzéke is benne foglaltatik. Ezen leltári szöveget Bock Ferencz részben már 18(i0-ban közzétette, érdekes, bár nem kimerítő jegyzetei kíséretében.2) Ο csak az ötvösművek és öltönyök szokatlanabb elnevezéseit magyarázta, a codexekről egyáltalán meg sem emlékezett. Lássuk tehát tételenkint a leltári adatokat, lehetőleg kimerítő műtörténet! jegyzetekkel megvilágítva. Villi capsae cum altaribus. quarum duae auro paratae,. una here (aere) deaurato. IIII argenteae, duae vero osseae. Ezen szavakkal kilencz oltárkő (altare portalile) van röviden leírva, és pedig kettő aranyfoglalatú, egy aranyozott érczből. négy ezüstből és kettő csontból (nyilván elefántcsont értendő) készült. Az egyház gyakorlata, mely szerint csak oly oltárok felett lehet misét tartani, melyekben szentek ereklyéi foglaltatnak, az őskeresztény korban gyökerezik. Az első oltárok ugyanis a katakombák ívezett sírjai (arcosoliuvu voltak. A vértanuk tetemeit rejtő ívezett sírok fölé márványlapot helyeztek, mely oltár-asztal (mensai gyanánt szolgált. Erre tette a pap a kelyhet, az áldozati kenyeret és bort ; itt ment végbe, a consecratió. — A középkorban az oltárokba, a katakombák sírjaira emlékeztetőleg, ereklyéket rejtettek, még pedig rendszerint drága fémből készült ládácska alakú tokban (capsae, capsulae), melyet vagy bele foglaltak az oltárba, vagv a mise mondásakor helyezték rajta el. Leltári adatunk szerint a kilencz ereklyetartó oltárkő az oltárokkal együtt említtetik, a mi arra látszik mutatni, hogy nem voltak beleépítve az oltárokba, mert ez esetben a »cum« helyett »in« fordulna elő a szövegben. Hazánk középkori műtárgyai között kevés oltárkő maradt reánk. Árpád-házi királyaink korából egyet sem ismerünk. Legcsinosabb a győri egyházmegyei kéthelyi templomé, mely *) Wenzel Gusztáv : Árpádkori Uj Okmánytár, I. köt. 40—41. 1. 2) ilittheilungen der k. k. Centralcommission zur Erforschung und Erhaltung der Eaudenkmale. Wien, I860. V. köt. 350—352. 1.