Századok – 1901

Értekezések - CZOBOR BÉLA: Egyházi szerelvények Szent István király korában 1009

1012 CZOIíOR BÉLA. ram omni genere vasorum cristallinorum, onichinorum, aure­orum, argenteorum pleniter refertam.« Β szavakban Hartvik, szemtanukra hivatkozva, meg­emlékezik a székesfehérvári bazilika számtalan egyházi öltö­zékéről és egyéb díszítményeiről, melyekből különböző példá­nyok voltak láthatók; külön említi föl az oltárok ékítésére szolgáló, színaranyból készült s drágakövekkel kirakott táb­lákat, melyek a régi inventariumokban » frontale« néven fordul­nak elő. Hazánkban ilyen drágakövekkel ékített frontalék (vagy mint Olaszországban ma is nevezik : palla d'oro-k) nem maradtak fön. Mint egykorú példányra hivatkozhatunk a bázeli dom színarany frontaléjára, mely ma a párisi Hotel Clung-ben őriztetik. Bámulattal emlékezik meg Hartvik a bazilika főoltárá­ról, mely fölé csodálatos mívezetú sátor borult-.1 ) Egyházi szerelvényeiről szólva, megemlíti kincstárát, mely a kristályból, ónixból, aranyból és ezüstből készült edények mindenfele nemé­vel színig meg volt töltve. Ε tömör kifejezésekből álló rövid adat is sejtetni engedi, hogy a székesfehérvári bazilika, melyet az alapító Szent István király saját kápolnájává tett, mily értékes és nagyszámú arany, ezüst kelyhekkel, keresztekkel, ereklyetartókkal, misemondó ruhákkal, pluvialékkal, oltárterítőkkel, drága függönyökkel, fehérneműkkel, liturgikus könyvekkel stb. volt fölszerelve. És mindezen drágaságokból, melyekhez első szent kirá­lyunk bőkezűségének emléke fűződött, mi maradt reánk? Egyetlen egy misemondó ruha (casula), melyet később koro­názó palásttá alakítottak át és kegyelettel ma is a koroná­zási jelvények között őriznek. Nemcsak hazánk, de Európa egyik legnevezetesebb XI. századi műemléke ezen egyházi öltöny, melyhez foghatót nem tudunk, nem ismerünk. Nagy­ban emeli becsét a szövet és liimzés drágaságán kívül a rajta Nem hagyhatjuk szó nélkül Erdy hibás fordítását, a ki a sátor­oltárt e szavakkal fordította: »a Krisztus asztalán álló csudálatos müvű fedeles kelyhet.« V. ö. Szent István első magyar király életirata Hartvik regensburgi püspök szerint. A Magyar Nemzeti Muzeumban őrzött frank­furti codexből átírta és fordította dr. Erdy János. Kiadja a Szent-Ist­ván-Társulat. Pest, 1854.

Next

/
Thumbnails
Contents