Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? 991
1008 KARÁCSONYI JÁNOS. HOL BŐVÍTETTÉK STB. nát vették, mert az ekként átalakított 6-ik szakaszt már jogi bizonyítékul használhatták s használták.1) Megtaláltuk ekként Hartvik müve második kibővítésének színhelyét is : a pannonhalmi monostort. Az előadottakból egyúttal kitetszik, hogy Hartvik müvének első kibővítése 1150 körűi, legalább is 1175 előtt, második kibővítése pedig 1190 körűi történt. A pesti codex írásának jellemző rövidítéseit pl. III. Béla 1186-iki és Imre király 1198-iki leveleiben2) megtaláljuk. De ha a második bővítés nyolczadik betoldása, azaz hogy István szentté avatása a római apostoli szentszék levelével ment végbe, nem tudatlanságból, hanem ad captandam benevolentiam sedis apostolicae, vagyis a végből történt, hogy a kétszeresen bővített Hartvik-féle életrajzot az apostoli szék jóváhagyja : akkor 1200-ra kell azt tennünk, mert mint ismeretes, III. Incze pápa 1201-ben engedte meg, egy kis egyházjogi hiba kihagyásával, Hartvik bővített művének az egyházakban való fölolvasását.3) Azt hiszszük, hogy nem ártottunk e kútfő-bírálattal első szent királyunk emlékének, hanem inkább használtunk. Valamint a bányásznak szét kell törnie a köveket, hogy a közéjük szorult aranyat kiszedhesse, valamint a chemikusnak alkatrészeire kell bontania a megvizsgálandó bort. hogy a valódit a hamistól megkülönböztethesse, azonképen a történetírónak is szét kell szednie részeikre a kútfőket, hogy láthassa, hol van bennek a valódi arany, hol a valódi színbor. És ha mi most már tudjuk, mi volt Hartvik eredeti müve, s hol és miként bővítették azt ki először, majd másodszor ? akkor Szent István király életét is biztosabban, tisztábban ismerhetjük meg s közelebb jutunk a komoly történetírás végső czéljához — az igazsághoz. KARÁCSONYI JÁNOS. ') V. ö. Hist. Hung. Fontes Bom. I. 79—83. »In subsidium et tuitionem monasterii sacri montis Pannonié« —• mondja a székesfehérvári káptalan 1349-ben. 2) Knauz : Mon. eccl. Strigon. I. k. első tábla. 3) Theiner ; Mon. Slav, merid. I. 57.
