Századok – 1900

Tárcza - Sándorhegyi: Kicsedi Albert bán 949

tárcza. 949 KICSEDI ALBERT BÁN. Két megjegyzést teszünk a Századoh mult november-havi füzetében e czím alatt megjelent értekezésre. Az első arra vonatkozik, hogy az értekező IV. Béla leányát Annát, Rasztiszláv özvegyét, »Chychety Albert bán« feleségévé teszi. Legalább ezen szavaiból : »A mi Anna nevű nejét illeti, kétséget nem szenvedhet, hogy ez IV. Bélának Anna nevű leányával azonos« — ez következik. Azonban a kútforrás, a Margitlegenda ezen szavai: »Vala ez bánnak egy asszonya, ki vala maclioy herczegnek felesége« — épen az ellenkezőt mutatják. Asszony — a foemina mellett — magyarul nem feleséget, hanem úrnőt, fejedelemnőt (domina) jelent. Anna maehoy herczegné tehát nem neje, felesége, hanem fejedelemnője, úrasszonya vala Albert chychety bánnak.1) Második megjegyzésünk azon állításra vonatkozik, hogy »Chychety egész határozottsággal csak hely- vagy családi név lehet.« Nem szólnánk erre semmit, ha a kútforrás ezt mondaná: »kinek vala neve Albert chychety bán.« Ekkor valóban lehetne e chycliety nevet egy kalap alá vonni a »banus de Lindva« vagy »banus de Azzonfalva« kifejezésekkel, melyekről nyilvánvaló, hogy az illető személyeknek nem bánságát, hanem lakóhelyét jelentik. Ámde a kútforrás ezt mondja : »kinek vala neve Albert, és ö vala chychety bán.« Ez a latin eredetire visszafordítva így hangzék : »cui nomen erat Albert, et erat banus de Chychet.« Az ily mondatszerkesztés nem engedi meg, hogy Chychet-ben Albertnek lakóhelyét keressük. És ha figyelembe veszszük, hogy Albert bán asszonya Anna, egy időben a régi Bolgárország nyugati (Bodony = Viddin és Nándorfejérvár közt eső) részét bírta, továbbá, hogy épen ezen a területen feküdt az 1270 —1280 években fennálló kuchow-i, vagy hulchou-i bánság : nem lesz nehéz Chychet-ben Kuchou-t fölismerni. Hogy Albert bánnak a délvidéken, az Alduna mentén kellett lakoznia, azt a legendabeli tanúi is elárulják, mert közűlök egyik a szerémi prépost, másik a boszniai (al)-bán. Az sem lehetetlen, hogy Chychet alatt tulajdonképen Szörény lappang, mert 1238-ban a pápai udvar Szörényt Cheurinnek írja, s ez a Chychet-tel talán még könnyebben megegyeztethető. SÁNDORHEGVI. ') »Hogy a német nyelv milyen titkon ölő lassú mérge a magyarnak, hogy mennyire pusztítja külsejét, belsejét, hogy mennyire rombolja szervezetének legfinomabb szövedékét is, azt az a különös viszony is nyilván bizonyítja, melybe a felçség és asszony szavainkat juttatta az újabb, kivált a hírlapi nyelvhasználat.« Ezt olvassuk a Magyar Nyelvőr legutóbbi novemberi számában. Szomorú igazság. íme, az itt tárgyali értekezés érdemes íróját is bizonyára a német Frau vagy Weib kettős értelme tévesztette meg Albert bán asszonya iránt. Mentse tévedését a közromlás. Szerk. 61*