Századok – 1900

Történeti irodalom - Kršnjavi; Izidor: Zur Historia Salonitana des Thomas Archidiaconus von Spalato. Studie I–V. ism. P. Gy. 924

94(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. Velencze ragadta ki a karloviczi és paszaroviczi békében, és mint velenczei acquisto vecchio, miovo és nuovissimo, mint Dalmáczia, került a XVIII-ik század végén uralkodó családunk birtokába. A kiváltságos jogok pedig, melyekkel az új horvátok a magyar szent korona birodalmában 1848 előtt éltek, nem voltak más, mint Szlavóniának, vagyis Tótországnak, a réginél·. municipalis jogai. A modern horvát történetírásnak tehát a legfőbb feladata volna, kinyomozni, ezeknek a részeknek mik voltak kiterjedése, határai? mik voltak sajátságai? mikor és mily mértékben egyesültek? mert e kérdések még meglehetősen homályosak; de a horvát írók ezt a magyarokra hagyják, kik közül legújabban Csánki Dezső és Hajnik Imre árasztottak egynémely kérdésre meglepő világosságot, s ők maguk inkább zavarják a dolgot, néha határozottan téves, néha pedig kétértelmű, színtelen, homályos állításokkal, melyekből az avatatlan horvát közvélemény azt a meggyőződést meríti, hogy országa a legrégibb időktől fogva legalább is oly formában állott szemben Magyarországgal, mint a legújabb törvény megalkotta, s a régi horvát királyok, a Kresimirek. Zvonimirok. már ép úgy urai voltak Zágrábnak és Vukovárnak, mint akár Kninnek vagy Spalatonak. Ez hízeleghet a nemzeti hiúságnak vagy kegyeletnek s talán politikai eszköznek sem rossz, de bocsássák meg drávántuli polgártársaink - mint a német mondja : gänzlich unwissenschaftlich ! s épen olyan, mintha a mai Szászország lakosa, a drezdai és lipcsei, a westphaliai és Weser, Eider-melléki régi szászokhoz kötné magát, Widukindról mint vezéréről beszélne és emlegetné azokat a királyságokat, melyeket elei a britt szigeteken alapítottak. A horvát praetensiók támogatásában nem csekély szerepet játszik az a pactum, melyet a horvátok 1102-ben Kálmán királylyal állítólag kötöttek s a mely spalatoi Tamás IV. Béla korabeli História Salonitana-jának némely példányához hozzá van toldva. Ε pactum szerint, ellentétben azzal,amit Tamás magában munkájában beszél, a horvátok tizenkét törzse, mikor Kálmán a Dráváig jött. hogy Horvátországot a dalmát tengerig megigázza, harczra készültek, de azután, mikor Kálmán követeket küldött hozzájok, megegyeztek vele, hogy megtartják birtokaikat, jobbágyaik adót a királynak nem űzetnek és csak harczba szállani tartoznak a királyért, ha valaki határait megtámadja, még pedig legalább tíz fegyveres lovassal minden nemzetség, saját költségén a Dráváig, innen pedig Magyarország felé a király költségén, a háború tartamára. Ezen különben ha való volna is, csak a Kapellán túl lakó tizenkét horvát nemzetség privilegialis állását, nemesi