Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

erdély politikai érintkezése angijával. 903] whigek a szövetséges hatalom hűtlen elhagyásával is vádoltak, nem gondolt arra, hogy Rákóczi támogatásával még gyarapítsa a bonyodalmakat. Azért mondotta ekkor Klement, hogy az angol miniszterek nem igen érdeklődnek távoli országok sorsa iránt. A miniszterek mindig elfoglaltságukat emlegették, s midőn végre novemberben valami választ adtak, Klement nem volt vele megelégedve, sőt újat sürgetett. Ekkor az angol minisztérium azt felelte Klementnek, hogy várja meg az északi hatalmak békekötését. Ez a gúnynak látszó ötlet onnan eredt, hogy Klement ajánlgatta a cabinetnek a czárral való együttes közbenjárást.1) Rákócziban a frauczia-angol egyezség megkötésének híre új reményeket keltett 1711 végén. Megírta Klementnek akkor, hogy mihelyt szorosabb lesz a kapocs a két kormány közt, az angol minisztérium is több hévvel pártolja majd ügyét.2

) Klement mást tapasztalt, midőn az utrechti béketárgyalások figyelemmel kisérése végett 1711 végén visszatért Hollandiába. 1712 elején Strafford, a mint most Haby lordot nevezték, és Robinson, az angol kormány követei, megint csak az északi tárgyalásokra utasították Rákóczit. Rákóczi pénzigéretekkel kivánta lekötelezni a két lordot. Pedig nem a jóakarat hiányzott az angol követekben, hanem jól tudták, hogy lehetetlenség a történtek után Rákóczi követeléseit ajánlani a császárnak. Márcziusban meg is mondta Strafford Klementnek, hogy Rákóczi oly sokat követel, mintha hadsereg volna háta mögött. Némi kis háború keletkezett Utrechtben Klement és Körtvélvesi közt. Az angolok, hollandok és poroszok szívesebben hallgatták meg Körtvélyesi panaszait, a ki csupán a protestánsok érdekeiről beszélt. Klement ellenben azt fejtegette, hogy Erdély helyreállítása volna a magyar Protestantismus legerősebb biztosítéka. Ε tétel igazságát az idegen protestánsok sem tagadták, de mégis komolyabban foglalkoztak Körtvélyesi kérelmével, mint Klement előterjesztésével. Sőt Sinzendorfnak emlékiratot is adtak át a magyar és erdélyi protestánsok miatt, de az osztrák gróf az angol katholikusokra való hivatkozással ütötte el az ügyet. Rákóczi ez ellenkezés miatt figyelmeztette Körtvélyesit, hogy térjen a jó útra. 1712 októberében Klement, Polignac s a porosz Metternich tanácsára megint Londonba utazott, ügy látszik, hogy szabadulni akartak tőle Utrechtben. Londonban Strafford azt mondta Klementnek, hogy a királyné nagy tisztelettel szólt 0 Fiedler: Actenstiicke id. h. 123—232. 11. a) (J. Ο. 245, 487. 11.