Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

erdély politikai érintkezése angliával. 901 londoni üzenetre, utasították is küldötteiket a közbenjárásra, de a császári udvar most hajthatatlanabb, mint azelőtt volt. Bruyninx levelét nem helyeslik. Az egyetemes békébe való felvételt egész biztossággal nem ígérhetik, de kérik Rákóczit, hogy bírja rá a franczia királyt, hadd sürgesse ő a felvételt a szövetségesek megbízottjainál, és reménylik, hogy e sürgetésnek lesz foganatja. Klement angol utazása nem szükséges. Marlborough magán beszélgetésben azt mondotta, hogv Bruyninx valószínűen meg van vesztegetve. Ugyancsak ő kivánta, hogy Klement helyett Körtvélyesi utazzék Londonba. Mert hiszen a protestáns rendek követének jelenlétét könnyebb volt kimenteni a császáriak előtt, mint a Rákóczi követéét.1) Körtvélyesit valóban fogadta Londonban a ministertauács 1710 nyarán, de lebeszélték arról, hogy a királynétól kihallgatást kérjen, mert Klement sem volt kihallgatáson 1708-ban. A ministertanácsban azt mondották Körtvélyesinek, hogy a királyné nagyon hajlandó a közbenjárásra, Rákóczi tehát ne forduljon a t,örökhöz ; de Hollandiában nem oly nagy a hajlandóság, mint Angliában, jó lesz tehát ha Körtvélyesi visszamegy Hágába az ügy sürgetése végett.2

) Rákóczi már olvasta Klement jelentését, midőn 1710 augusztus 26-án újra Anna királynéhoz fordult, hogy saját szavaival adjon nyomatékot Klement és Körtvélyesi előterjesztésének. »Felséged boldog királysága szabadságának ragyogó csillárja előtt kialvó gyertyánkkal jelenünk meg«, írja a fejedelem.3

) Boy le államtitkár ekkor már utasította Palmest, Medows utódját, hogy puhatolja ki Bécsben, vájjon lehetséges-e újra felvenni a közbenjárást, mert a királyné nagyon óhajtja. A királyné levélben fordult a császárhoz ugyan e czélból, de Wratislaw azt felelte Palmesnek, hogy a közbenjárást az udvar meg nem engedheti. Mindamellett az udvarnak alkalmatlan volt az angol fölszólalások ismétlődése. Szerették volna Bécsben elhitetni Palmes-szel, hogy a protestáns vallásnak nincs köze a magyar felkeléshez. De Angliában tudták, hogy a felkelés leveretését a protestantismus is nidgérezné, folytatták tehát a kísérleteket. Nem elégedtek meg azzal, hogy Medows és hollandi társa felszólaltak 1710 végén a protestánsokért, hanem Peterborough lordnak, a rendkívüli követnek is meghagyták, hogy Bécsbe érve tudakolja a magyar békének akadályait s hárítsa el azokat. St. John ugyanekkor visszavárta Lon-1) Fiedler: Actenstücke id. h. 7, 8, 95—116. 11. 2) Marczali : Eegesták. Tört. Tár, 1882. 162. 1. és Fiedler : Actenstücke id. h. 8. 1. 3) Pray : Epistolae Proceram III. 526. 1. 58*