Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. <S887 stratégiai helyzete károsodjék. A fölkelők követei azt mondották, hogy a ki nem akarja az általános fegyverszünetet, az a békét sem óhajtja. Az udvar a fegyverszünet kérdésében nem engedett, hanem szeptember 25-én Sinzendorf kijelentette, hogy a császár nem kívánja a követek utazását, sőt hajlandó megindítani a tárgyalásokat biztosok útján — az általános fegyverszünetre nézve. Ily módon időt akartak nyerni Bécsben az erdélyi hadjárat sikere érdekében, s egyszersmind békehajlamot is mutattak a szövetségesek kedvéért, a kik erősen sürgették a tárgyalást. Grodolphin azt mondotta Gallasnak szeptember • első felében, hogy a császár egyelőre át engedhetné Magyarországot a felkelőknek, mert különben Olaszországban rosszra fordul a szövetségesek állapota.1) A szécsényi gyűlés felhatalmazta Rákóczit, mint vezérlő fejedelmet, a mediatio útján az ausztriai házzal való tárgyalásra s noha az előzetes nyilatkozatok követelése nem sok jóval biztatta a vezérlő fejedelmet, Rákóczi mégis kijelölte biztosait az udvartól kívánt fegyverszüneti értekezletre, úgy gondolván, hogy az értekezleten világosságot szerezhet az ellenfél szándékairól. Midőn a közbenjárók megtudták, hogy Rákóczi elküldötte az útlevelet Wratislaw császári követ számára, reményeik újra ébredtek. Sunderland, ki október 17-ikén még örült annak, hogy kormánya visszahívása megszabadította az eredménytelennek látszó küldetéstől, három nap inulva már nem vágyódott haza, hanem meg akarta várni az október 27-én kezdődő tárgyalásokat. A közbenjárók most arra kérték a minisztereket, hogy előre közöljék velők a feltételeket, viselkedjenek mérséklettel s utasításukban ne csak a fegyverszünetre, hanem a békére is tekintsenek, mert ők nem szeretnének úgy járni mint Selmeczen.2) Ez a kérelem vagy intés nem igen fogott. Már az október 22-én Salm berezegnél tartott conferentián meglepetés érte a közbenjárókat. A herczeg ugyanis a császári biztosok szabadabb mozgása érdekében szükségesnek tartotta, hogy azok Pozsonyban maradjanak, a magyar biztosok Bazinban, a közbenjárók pedig Szentgyörgyön lakjanak. A közbenjárók elhatározták, hogy elmennek Nagy-Szombatba, a tárgyalásnak már előbb kitűzött helyére, de ott >) Feldzüge, -Π. 538. 1. — Miller: Epistolae II. 192. 1. — Simonyi II. 215, 439—443. 11. — Klopp : Fall des Hauses Stuart, Bd. XI. 386. 1. a) Simonyi II. 222—224, 446. 11. — Miller : Epistolae II. 200— 208. 11. — Thaly : Rákóczi Tár, I. 441. 1.